Kezdjük a sort a bankkártyákkal!

Bankkártyás fizetés nagyon érdekes ügylet. Ugyanis készpénzes fizetésnek tűnik, de mégis bankszámla közbeiktatásával bonyolódik.
A vevő ilyenkor lényegében megbízást ad a számlavezető bankjának, hogy az azon lévő fedezet erejéig kifizetést teljesítsen a kedvezményezett kereskedő, szolgáltató számlavezető bankja számára.

A vállalkozások a céges bankkártyával
– készpénzt vehetnek fel a bankszámlájukról, és így fizethetik ki a készpénzes beszerzéseiket, vagy
– kifizethetik vele a vásárlásokat.

A pénzkezelési szabályzatukban arra is ki kell térniük, hogy a céges bankkártya használata milyen feltételekkel, szabályok mellett történik. Meg kell határozni, hogy a vállalkozásnál ki jogosult azt használni, milyen értékben, milyen eszközöket vásárolhat.
Ezzel összefüggésben a pénzkezelési szabályzatban azt is ki kell kötni, hogy a kifizetések bizonylataival a bankkártya használatára jogosult személy legkésőbb 30 naponként, illetve a hónap utolsó napjával köteles elszámolni.
A bankkártyás fizetés esetében az értékesítés teljesítési időpontja és az ellenérték pénzügyi teljesítésének időpontja elválik egymástól.
Vizsgáljuk meg ennek számviteli és adózási kihatásait először a beszerző, azaz a bankkártyával kifizetést teljesítő vállalkozás oldaláról!

A számviteli törvény (Szt.) előírása szerint a gazdasági eseményeket azok teljesítési időpontjával kell könyvelni (165. §).
A könyveléshez szükség van az adott gazdasági eseményt igazoló bizonylatra – ez jellemzően a számla, vagy az egyszerűsített számla.
Tételezzük fel, hogy az arra jogosult személy – mondjuk az ügyvezető – bankkártyával fizette ki a vállalkozás számára vásárolt terméket – legyen ez most például egy notebook –, áfával együtt 175 ezer forintért. A vásárlás 2013. augusztus 26-án történt.
Erről az ügyvezetőnek számlát kell kérnie (és kapnia, természetesen).
Fontos, hogy ellentétben a „látszattal”, vagyis azzal, hogy a fizetés ott, az üzletben azonnal megtörtént, készpénzfizetési számlanyomtatvány nem használható.
A beszerzés könyvelésekor a tétel dátuma a beszerzés teljesítésének dátuma lesz – ez példánkban 2013. augusztus 26-a –, és ez szerepel teljesítési időpontként a kapott számlán is.

Hogyan kell ezt könyvelni?

Első lépésben úgy, mint bármi más, a bankszámláról fizetett beszerzést, azaz az 1., 2., 5., 8. számlaosztályok valamelyikének tartozik oldalára, a beszerzés tárgyától függően – ez esetünkben a 161. Beruházások számla –, valamint – feltéve, hogy a vállalkozás jogosult az előzetesen felszámított adó levonására – a 466. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó számla ugyancsak tartozik oldalára, szemben a szállítókkal, itt a 455. Beruházási szállítók számlával:
T 161.         137 795 Ft
T 466.           37 205 Ft
K 455.     175 000 Ft
Ezzel azonban még nem vagyunk készen, mert a vásárláskor az üzletben a kártyával azonnal fizettünk, így a kereskedőnek már nem tartozunk, vele szemben nincs kötelezettségünk.
Ezzel párhuzamosan azonban rövid lejáratú kötelezettség terheli a céget a vásárlás összegének megfelelő értékben a bankkal szemben addig, amíg az nem terhelte meg a számlát a szóban forgó összeggel.
Ennek könyveléséhez szükségünk lesz egy technikai elszámolási számlára (ezt a vállalkozás számlarendjében kell meghatározni), ez példánkban a 479. Különféle rövidlejáratú egyéb kötelezettségek számla lesz.
Ennek követel oldalára könyveljük át a 455. főkönyvi számláról a vásárlás – jelenleg 175 ezer forint – összegét.
Amikor megkapjuk a banki kivonatokat, azzal a dátummal, amellyel megterhelték a cég bankszámláját a szóban forgó vásárlással – mondjuk 2013. augusztus 27-én –, azzal a dátummal könyveljük a T 479. – K 384. számlákra a bankkal szembeni kötelezettségünk megszűnését.
Az általános forgalmi adóbevallásban a számlán szereplő teljesítési időpontnak megfelelő bevallási időszakban jelenhet meg a beszerzéssel kapcsolatos levonható adó (feltéve, hogy a vállalkozás nem választotta az áfa pénzforgalmi elszámolásának lehetőségét, mert akkor a pénzügyi rendezés időpontja lesz az irányadó).
Az is előfordulhat, hogy a céges bankkártyát külföldön használják – mondjuk a cég ügyvezetője Bécsben vásárolja meg a notebookot, mondjuk 500 euróért. A vállalkozás adóalanyiságát, közösségi adószámát a boltban igazolta.
Ekkor a fentebb vázolt könyvelési tételt a beszerzés teljesítésének időpontja szerinti árfolyamon számított forintösszeget kell könyvelni (az, hogy ez melyik pénzintézet – MNB vagy más bank – árfolyama legyen, a számviteli politikában kell kikötni), és az (esetünkben) 479-es technikai elszámoló számlára kell átvezetni.
Tegyük fel, hogy példabeli cégünk az MKB devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán (középárfolyam) számolja el a külföldi pénzértékre szóló eszközeit és forrásait [Szt. 60. § (4), (6) és (10) bek.], e bank egyben a számlavezető bankja is.
Az MKB 2013. augusztus 26-án érvényes középárfolyama 298,050 Ft/ euró volt.
Ennek megfelelően a fentebb bemutatott tételek elszámolásával a 479-es számla követel oldalára 149 025 Ft kerül.
A banki értesítés szerint a bank 151 000 Ft-tal terhelte meg ezzel összefüggésben a számlát.
Ez azt jelenti, hogy a 479-es számla tartozik oldalán 151 000 Ft szerepel majd, azaz árfolyam-különbözettel – jelen esetben veszteséggel – kell szembe néznünk, ami ott árválkodik majd a 479-es számlánkon. Ez az 1975 Ft eltérést a 87. Pénzügyi műveletek ráfordításai (fordított esetben a 97. Pénzügyi műveletek bevételei) számlacsoporttal szemben számoljuk el.
A közösségi beszerzés miatt, a fordított adózás szabályainak megfelelően a fizetendő áfa egyben levonható adóként is megjelenik, az ügylet teljesítésének időpontjával.
Fentiekhez kapcsolódóan fontos, hogy a bankok nem mindig közlik a kivonaton külön tételben, bankköltségként az átváltási díjat (a kártya külföldön történő használata miatt, a valuta átváltás költségét) Ekkor az az árfolyam-különbözet összegében szerepel.
Az sem ritka, hogy a banki kivonatot előbb látja a könyvelő, mint a számlát, mondjuk azért, mert a kártya használatára jogosultnak havonta kell ezzel elszámolnia.
Ebben az esetben a szóban forgó személy részére, elszámolásra kiadott előlegként kezeljük a banki kivonaton szereplő összeget, a kivonaton szereplő dátummal (értéknap), azaz
T 3613. Egyéb előleg-elszámolások – K 384. Elszámolási betétszámla.
Amikor az érintett – a vállalkozás pénzkezelési szabályzatában rögzítetteknek megfelelően – elszámol, akkor könyvelhető a vásárlás a fentebb már részletezettek szerint, a beszerzés teljesítésének időpontja szerinti dátummal.
Az előleg címén fennálló követelést a szállítóval szemben könyveljük, azaz T 454, 455 – K 3613.
Fontos, hogy abban az esetben, ha a kártya használatára jogosult először készpénzt vett fel a kártyával, majd azzal vásárolt, a bankkártya használatára jogosult személyek nyilvántartásában akkor is fel kell tüntetni a felhasználást igazoló bizonylat (számla) számát.


Mi történt, milyen gazdasági események merültek fel az eladónál?

Maradva a notebook beszerzésénél, a kereskedő esetében az első esemény az volt, hogy eladta a gépet, a vevővel szembeni követelése keletkezett, továbbá az árukészlete is csökkent, az eladás teljesítésének időpontjában – példánkban 2013. augusztus 26-án:
T 311. Vevőkkel szembeni követelés     175 000 Ft
K 911. Értékesítés nettó árbevétele         137 975 Ft
K 467. Fizetendő általános forgalmi adó       37 205 Ft
és
T 814. Eladott áruk beszerzési értéke – K 26. Árukészlet.

Ugyanebben az időpontban a kereskedőnek követelés keletkezik a vevő bankjával szemben, mivel az utalja majd át az eladott áru ellenértékét, hiszen lényegében a vevő már (a bankkártyájával) fizetett a vásárláskor, csak az eladó bankszámláján még nem jelent meg ez a tétel.
Ezért ismét egy technikai számlára lesz szükségünk. Legyen ez a 368. Különféle egyéb követelések számla (számviteli politika!).
A 311. főkönyvi számláról erre vezetjük át a követelés összegét.
Amikor a banki kivonat megérkezik, az azon szereplő időponttal (a pénzügyi teljesítés értéknapja) könyvelhető a pénzügyi teljesítés: T 384 – K 368.

Azt fogjuk tapasztalni, hogy a 368-as számlának ennek ellenére lesz egyenlege. Ugyanis a bank az eladási árnál kevesebbet fog utalni, mivel csökkenti azt a neki járó jutalék, az ügylettel kapcsolatos költségei összegével.
Ez utóbbiakra a vállalkozás bankkal kötött szerződése kitér, de a bankok általában nem küldenek az adott ügyletekhez kapcsolódó elszámolást erről. Ekkor a 368-as számla már említett egyenlegét könyveljük át az 53. számlacsoportban megnyitott „Bankköltségek” számlára.
Fontos, hogy sem a 479-es, sem a 368-as számlát ne „váltsuk ki” a 389. Átvezetési számlával, mivel annak szerepe a bankszámla és a pénztár, illetve a bankszámlák egymás közötti forgalmának könyvelésekor azon számla „helyettesítése”, amelyről még nem áll rendelkezésre banki kivonat.
A vendéglátóiparban az sem ritka, hogy a vendég a borravalót is – a fogyasztás számlájával együtt – a bankkártyájával fizeti. Erről – ideértve az áfát érintő kérdéseket is – később még lesz szó, de most lépjünk tovább!
A hitelkártyák (credit kártyák) és a bankkártyák (debit kártyák) között az az alapvető különbség, hogy utóbbiaknál a bank a szerződésben kiköti, hogy a kártyával csak a kapcsolódó számlán lévő összeg erejéig lehet költeni, azaz nem kapcsolódik hozzá hitelkeret.
A hitelkártya esetében a bank – természetesen magasabb kamat fejében – megengedi, hogy a számlán lévő összegen felül is vásárolhassunk a kártyával, azaz hitelből fizethetjük a kiadást.
Az idevágó könyvelési tételekre nézzünk egy példát!
A Nyüzsgő Kft. dolgozói gyakran mennek külföldi kiküldetésre, az ezek során felmerült költségeiket a társaságtól kapott hitelkártyával fizetik ki.
A cég a kártyák forgalmáról minden hónap 20. napjáig folyószámla-kivonatot kap, ugyanezen időpontig a vállalkozás bankszámláját is megterheli a bank a havi forgalmi összeggel.
Az érintett munkavállalóknak is ezen időpontig kell elszámolniuk, azaz leadniuk a hitelkártyával fizetett számláikat. Általában ezek a külföldi számlák az érintett országban érvényes áfát is tartalmaznak.

Miként kell ezt a könyvelésben rögzíteni?

A tényt magát, hogy a munkavállalók megkapták a kártyákat, nem kell a könyvelésben rögzíteni, de a kapcsolódó nyilvántartásban igen (a hitelkártyák is szigorú elszámolási kötelezettség alá esnek).
A hitelkártyával kifizetett szolgáltatásokat, eszközbeszerzéseket a kiadás jellegének (tárgyi eszköz vásárlás, anyagbeszerzés, szolgáltatás, stb., hasonlóan a bankkártyával kapcsolatban már részletezettekhez) megfelelő főkönyvi számlával szemben rövid lejáratú kötelezettségként (452. főkönyvi számla) kell elszámolni, mivel a  cég tartozása nem a szállító (a bolt, a kereskedő) felé áll fenn – nekik a bank fizetett –, hanem a hitelező pénzintézettel szemben.
A könyvelés bizonylatai a munkavállalók által átadott számlák és a banktól kapott folyószámla-kivonat.

Mivel a társaság a folyószámla-kivonatot csak minden hónap 20. napján kap, a könyvelést csak ezen időponttól kezdődően lehet elvégezni, de a beszerzések teljesítési napját ez nem írja felül: a számla hitelkártyával történő kiegyenlítésének napját kell teljesítési napként rögzíteni (úgy, mint a készpénzes számlák esetében).
A fentiek szerinti kötelezettséget át kell számítani forintra, a hitelkártyával történő fizetés napjára (a kötelezettség bekerülési napjára) vonatkozó, a vállalkozás által választott devizaárfolyam figyelembevételével [Szt. 60. § (1) bek.].
A cégnek a hitelező bankkal szembeni rövid lejáratú kötelezettségei akkor csökkennek, amikor az megterheli a vállalkozás bankszámláját, azaz leemeli a külföldön elköltött devizának megfelelő összeget. Az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy ezt forintban teszi a pénzintézet.
Ekkor a kötelezettség-csökkenés könyvviteli elszámolását követően a 452. főkönyvi számlán – az adott beszerzéssel kapcsolatban – fennmaradó különbözet árfolyam-különbözet, és mint ilyet a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve egyéb ráfordításai között kell – jellegének megfelelően – elszámolni.

Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a külföldön megfizetett áfával?

Ha a munkavállalók által külföldön megvásárolt termék, igénybe vett szolgáltatás Közösségen belüli beszerzésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül, illetve tartalmaz hozzáadottérték-adót a külföldi számla – és az adó a magyar jog szerint levonható –, az áfa forintra átszámított összegét az egyéb követelések között kell kimutatni. Ennek visszatérítését az Art. 9. számú mellékletében rögzítettek szerinti kérelemben kell kérni.
Mielőtt elmélyednénk a PayPal rejtelmeiben, egy pillanatra térjünk vissza a bankkártyákhoz, az azokkal fizetett borravalóra.
A borravalót akkor adunk, ha elégedettek vagyunk az igénybe vett szolgáltatással, így az közvetlenül kapcsolódik az adott szolgáltatáshoz.
Ezért az annak, aki kapja, azaz a szolgáltatás nyújtójának ugyanúgy árbevételként kell elszámolnia, mint az igénybe vett szolgáltatást, és ennek megfelelően kell a fizetendő áfát is elszámolnia.
Az igénybe vett szolgáltatás borravaló nélküli ellenértékét dokumentálni kell, valamint külön tételben a borravalót is. Számviteli szempontból azonban a teljes – áfa nélküli – összeget árbevételként kell elszámolni.
[A Tbj. tv. szerint a felszolgálói díj, a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló járulékalapot képező jövedelem, amely után a foglalkoztató (illetve a felszolgáló) 15 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet, a magánszemély személyi jövedelemadót. A felszolgálónak a felszolgálási díjból kifizetett összeget a személyi jellegű egyéb kifizetések között kell elszámolni.]

A bankkártyával fizetett borravalóval az azt nyújtó cégnek úgy kell elszámolnia, mint minden más kiadással.
A bankkártyával történő fizetésnél – a fizetési mód jellegéből adódóan – bizonyítható a borravaló megléte (az igénybe vett szolgáltatás ellenértékét meghaladó összeg), az közvetlenül kapcsolódik az igénybe vett szolgáltatáshoz, így a borravaló áfája megegyezik az igénybe vett szolgáltatás áfájával.
A borravalós szolgáltatást tehát az igénybevevő a (készpénzes) számla alapján az igénybe vett szolgáltatás ellenértékével együtt számolja el: a borravalót az igénybe vett szolgáltatás jellegének megfelelően a költségek között figyelembe véve.
A számlára célszerű külön tételben feljegyezni a borravaló összegét, vagy azt egyéb nyilvántartás vezetésével kell dokumentálni.
Ha az igénybe vett szolgáltatás vendéglátóipari szolgáltatás, akkor az áfával növelt összegben kell a személyi jellegű egyéb kifizetések között elszámolni, és az így elszámolt összeg 1,19-szerese után az Szja tv. 69–71. §-a alapján személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie a vállalkozásnak.
És: PayPal…

Mi is az a PayPal?

Lényegében egy virtuális számláról van szó, virtuális pénzzel, amelyen keresztül kifizetéseket lehet teljesíteni, bevételeket lehet fogadni. Fontos, hogy bizonyos szintű angoltudást igényel a használata.
Gyorsan és egyszerűen az interneten megnyitható a számla – a regisztráció ingyenes –, a valutaátváltással járó tranzakciók költségei is barátiak. Üzleti PayPal felhasználóként is lehetséges a regisztráció. A havi bevételek után a forgalom mértékétől függő jutalékot kell fizetni (minél nagyobb a forgalom, annál alacsonyabb a díj). E költségek azonban nem érik el a kereskedelmi bankok által felszámított költségek szintjét.
A PayPal beékelődik a vásárló és az eladó közé, azaz az érintettek „valódi” bankszámlái közé, és ez lényegesen megnöveli a vásárlók biztonságérzetét, akik nem szívesen adnák ki a bankszámláik, bankkártyáik adatait egy online kereskedőnek.
A PayPal számlára az ügyfelek, más PayPal számlatulajdonosok bankszámlájáról (bankkártyáinak használatával) átvezetett összegek kerülhetnek.
Fontos azonban, hogy a PayPal számla nem pótolhatja, és nem lehet azonos azzal a bankszámlával, amelyet a bankszámla nyitására kötelezett adózóktól az Art. elvár.
A PayPal számlán – a várható kiadásokra szükséges összegen túl – nem célszerű pénzt tartani, mert e rendszerben kamatot nem fizetnek.
Sok cég azért idegenkedik még e megoldástól, mert fejtörést okoz nekik, miként számolható el a vállalkozás PayPal-forgalma.
Az elszámolás lényegében úgy történik, mint más bankszámla-műveletek esetében, azaz nyitunk egy főkönyvi számlát e számlánk céljaira is.
(Abban az esetben, ha egyéni vállalkozóról van szó, aki az Szja tv. szerinti alapnyilvántartások – pénztárkönyv, naplófőkönyv – vezetésére kötelezett, a könyvviteli megoldás akkor is az, hogy a PayPal számla számára egy bankszámla rovatra van szükség.)
Ebből az említett nyilvántartásokban nincs, illetve csak egy van. Ezért kézzel vezetett könyvelés esetében egy pénztár és bankszámlák, vagy bankszámlák analitikára is szükség van. Számítógépes programmal vezetett könyvelés esetében a gyűjtőkódok megfelelő bontásával különíthetőek el a számlák.)
A vállalkozás a PayPal fiókjában a „History” menüponton belül a „Reports” menüponton keresztül különféle intervallum szerint kérhet le elszámolást. (Célszerű a havi adatokat választani, azaz a „Monthly Financial Summary” riportot.) Ezt kinyomtatva a könyvelés bizonylataként használhatjuk fel. Ehhez még szükség van az ügyfélnek, vevőnek küldött számlákra, illetve – amennyiben a cég más vállalkozónak fizetett e módon – a szállítótól kapott számlára is ahhoz, hogy a könyvelési bizonylatai teljes körűen támasszák alá az ügyleteket.
A bankokkal ellentétben a PayPal-tól nem kap a számlatulajdonos kivonatot, elszámolást. Ettől függetlenül könnyen lebukhat az a cég, amely „le akarja nyelni” az ide érkező bevételt, megspórolva az adót. Például akkor, amikor azt az üzletfelet látogatják meg a revizorok, akitől PayPal-en érkezett meg a bevétel.

(Sinka Júlia)