CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

EKAER - a kötelező bejelentés elmulasztásának szankciói

Az újrakodifikált adózás rendjéről szóló törvény továbbra is rendelkezik arról, hogy milyen bírságtételeket állapíthat meg az állami adóhatóság az adóalanyok jogsértő magatartásának szankcionálására. Esetünkben ezen bírságtételek kiszabhatóságának feltétele azért kiemelt jelentőségű, mert az általános esetektől eltérően az EKAER szám bejelentésével kapcsolatos szabálytalanságok miatt óriási teher nehezedhet az adózók vállára, akik még nem mindig ismerik fel a jogorvoslati lehetőségeket.

2018. február 13.

Minden EKAER szám bejelentési kötelezettség teljesítése során felmerülnek kérdések, melyek során az adóalanyok elsősorban attól rettegnek, hogy valamilyen szabálytalanságot követnek el, hiszen a jogszabályok bonyolult nyelvezete és az eljárási szabályok folyamatos nyomon követése nem kis feladatot ró azon személyekre, akik ezt a bejelentési kötelezettséget teljesítik. Ahhoz, hogy tudjuk, mikor járunk el helyesen nézzük meg, mi is várnak el tőlünk.


Jogszabályi előírások


Az újrakodifikált adózás rendjéről szóló törvény  Ötödik rész Jogkövetkezmények XXX. fejezete szabályozza az elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszerhez kapcsolódó mulasztási bírság rendelkezéseket.


„226. § [Igazolatlan eredetű áru forgalmazása és EKAER bejelentési kötelezettség nem előírásszerű teljesítése]
(1) Ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének negyven százalékáig terjedő, de természetes személy adózó esetében legalább kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózó esetében ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.


(2) Ha az adózó
a) a fuvarozott termék vagy annak egy része tekintetében nem tett eleget EKAER bejelentési kötelezettségének, vagy
b) a bejelentési kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,
az állami adó- és vámhatóság az adózó terhére a be nem jelentett, illetve a hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan bejelentett áru értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.


(3) Ha az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzése során megállapítja, hogy az adózó az EKAER bejelentési kötelezettségét valótlan adattartalommal úgy teljesítette, hogy a bejelentett termék mennyisége meghaladja a ténylegesen fuvarozott termék mennyiségét, akkor az adózó terhére a bejelentett, de ténylegesen nem fuvarozott áru értékének 40 százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.”
Ebből a szempontból tehát két lényeges dolog derülhet ki számunkra: a bejelentésnél nagyon pontosan kell megadni a lerakodási címet, valamint a bejelentett áru értékét és mennyiségét. Bármelyik adat hibás bejelentése ugyanis azonnal a mulasztási bírság kiszabásának lehetőségével fenyeget a NAV részéről.


Esettanulmány: a szállítmány összsúlyát és a lerakodás helyét tévesen meghatározó bejelentés

A fentiek kapcsán egy megtörtént eset szolgálhat tanulságul a mulasztási bírság elkerüléséhez.


Az adózó 6 millió forintos mulasztási bírságot kapott, elsőfokú eljárás során. Az ügyben szereplő szállítmány rendelkezett EKAER számmal, az árut a lerakodás helyétől 50 méterre lévő másik raktárba szállították, mivel a bejelentés szerinti raktár megtelt, illetve a társaság új alkalmazottja nem jól adta meg az EKAER rendszerében a termék összsúlyát, a termék értéke azonban helyesen szerepelt a bejelentésben. A fent hivatkozott jogszabályhely szerint amennyiben a fuvarozott termék, vagy annak akár egy része tekintetében a bejelentési kötelezettséget  hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesítik, az adóhatóság ellenőrzését követően magas összegű mulasztási bírságra lehet számítani. A bejelentés elmaradása esetén a termék vagy annak be nem jelentett része igazolatlan eredetűnek minősül, így mulasztási bírságként akár az igazolatlan eredetű áru értékének 40 százalékát is kiszabhatják.
Az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabásakor több hibát is elkövetett, amelyre vonatkozóan sikeresen fellebbezhetett az adózó és képviselője, a Szeiler Ügyvédi Iroda.


Az első és legfontosabb hiba az volt, hogy az adóhatóság az egész szállítmány vonatkozásában kiszabta a 40 százalékos bírságot, azonban csak az „igazolatlan eredetű” áru tekintetében kellett volna. Tehát csupán az áru azon részére vonatkozhatott volna a szankció, amelyet az új alkalmazott elmulasztott bejelenteni.


Az EKAER bejelentés vizsgálata során a NAV vizsgálta, hogy mekkora mennyiség szerepel a  fuvarlevélben (CMR-ben) és mekkora az EKAER bejelentésben. A 10 százaléknál nagyobb eltérés itt is megalapozza a bírságolást. Ebben az ügyben a CMR a pontos mértéket tartalmazta, az EKAER bejelentés azonban kevesebbet.


Az új adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 237.§  1.) 2.) 3.) bekezdése szerint a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
Minden körülményt figyelembe véve a 6 millió forintos bírság nem volt indokolt a fenti tényállás alapján, ezért az ügyben a másodfokú adóhatóság új eljárásra kötelezte az első fokú adóhatóságot. Ennek egyik oka az volt, hogy az állami adó- és vámhatóságnak az ellenőrzés során meg kell határoznia, hogy az egyes jogsértésekért külön-külön mekkora mulasztási bírság kiszabását javasolja és miért. Így tehát indokolnia kellett volna, hogy a más raktárba szállításért, és a súly téves megjelölésénél milyen mulasztási bírságot szab ki külön-külön, és milyen indokkal teszi ezt. Így végül – többek között – a két jogsértésért mindössze 300-300 ezer forintra mérséklődött a bírság a 6 millió forint helyett. Az új határozatban a NAV azt is rögzítette, hogy nem a teljes áru értéke a képezi a bírság kiszabásának alapját, hanem ez csak a be nem jelentett áru értéke lehet.


Az ismertetett esetből is látszik, hogy az adózók méltánytalannak is érezhetik az EKAER kötelezettség megszegésére hivatkozással kiszabott bírságokat, amelyek mértéke ismétlődő ügyekben egyre növekszik.


EKAER próbaper: cél az egységes jogértelmezés


A jogsértések megelőzése és az egységes gyakorlat kialakítása is motivációt jelentett, amikor az RSM Legal közigazgatási peres eljárásokkal foglalkozó kollégái az EKAER bírság vonatkozásában peres eljárást kezdeményeztek. A bírságot érintő peres eljárásban több olyan kérdésre is választ várnak a bíróságtól, amelyben jelenleg nincs egyetértés ügyféli és hatósági oldal között. Ez az EKAER-próbaper az egységes hatósági gyakorlat kiforrását segítheti.
Az EKAER szankció szabályozása nem bonyolult, az új Art-ban szabályozott, az áru értékének 40 százalékáig terjedő mulasztási bírságról van szó.
A jelenlegi szabályozás szerint, a bírság kiszabását megelőző hatósági eljárásban a állami adó- év vámhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a megvalósult jogsértés milyen mértékben róható fel az EKAER kötelezettnek, akire a bírságot kiszabják. Éppen ezért az ilyen típusú bírság kiszabásánál nem elég a jogsértés megállapítása; szükséges azt is tisztázni, hogy a bejelentésre kötelezett az adott helyzetben hogyan járt el, a tőle elvárható körültekintést milyen mértékben tanúsította - ahogy erre rávilágít a Szeiler Ügyvédi Iroda esete is. A bírság kiszabásának lehetőségét és annak mértékét ez a tényező jelentős mértékben meghatározza.

 

Erre vonatkozóan is van rendelkezés az új Art-ban, amit az esettanulmányban összefoglalt eljárás során láthatóan nem vett figyelembe a hatóság, és a kialakult gyakorlatban sem feltétlenül vesz figyelembe. Hiszen a kialakult gyakorlatban a fentiekkel ellentétben azonban, a hatóság gyakran úgy kezeli az EKAER bírságot, mint egy objektív alapú szankciót, azaz nem tulajdonít annak jelentőséget, hogy a bejelentésre kötelezettet a felróhatóságnak milyen mértéke terheli az adott ügyben. Ehhez azonban az állami adó- és vámhatóságnak az eljárás során vizsgálni kell azt a körülményt, hogy a bejelentés elmaradására vagy a hibás bejelentésre miért került sor, és a mérlegelésnek megfelelően kell azt eldönteni, hogy alkalmazható-e mulasztási bírság, és ha igen, milyen mértékben.


Ezért az EKAER kötelezettség vonatkozásában több körülmény együttes vizsgálatát kell elvégeznie a hatóságnak a jogszerű döntés meghozatala céljából. Ahhoz, hogy a kötelezettséget érintő tényállás teljes mértékben tisztázott legyen, vizsgálni kell többek között az adatszolgáltatás hiányos teljesítésének okát, körülményeit, a felelős személyek körét.


A tapasztalatok szerint ezt nem vizsgálja a hatóság, ugyanis álláspontja szerint nincs annak jelentősége a vonatkozó jogszabályok szempontjából, hogy a mulasztás milyen körülmények között következett be, a bejelentésre kötelezett mulasztását milyen körülmények befolyásolták, és a kötelezett megtett-e minden olyan magatartást, amely arra irányult, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járjon el. Amennyiben ezek a körülmények nem képezik a hatósági vizsgálat tárgyát, és ezáltal ezeket a tényeket nem tisztázzák, nem állapítják meg, a hatóság által hozott döntés olyan eljárásjogi hibát tartalmaz, amely jogsértés orvoslására kizárólag új eljárás keretében van lehetőség.


Ezt az álláspontot erősíti meg az idézett esettanulmány is, ahol a másodfokú adóhatóság a fellebbezés elbírálása során az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.


 

Kisgyörgy Ilona

 

További hírek