CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

A munkavállaló munkától való távolmaradásának esetei
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A munkavállaló időszakonkénti távolléte a munkaviszony természetes velejárója. A munkavállaló munkavégzéstől való távolmaradása több okból, több jogcímen történhet, ezekhez a munkáltató részéről különböző mértékű fizetési kötelezettség, valamint eltérő nyilvántartási és egyéb kötelezettségek, illetve jogosultságok járulnak.

2018. április 09.

Munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés a felek akaratából

 

A munkavállaló távollétének egyik legrugalmasabb, a leginkább szabadon alakítható formája a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 146. § (2) bekezdés szerinti munkavégzés alóli mentesülés. E távollét feltételeiről a munkaviszony alanyai korlátozások nélkül állapodhatnak meg, amennyiben ez mindkét fél számára elfogadható, a munkavállaló részére díjazást sem kell fizetni a fizetés nélküli szabadság idejére. A feleknek a díjazás kérdésén és a távollét tartamán kívül a munkavállaló társadalombiztosításával kapcsolatos fizetési kötelezettségek viselését illetően is célszerű megállapodniuk. E távollét hossza is a felek megállapodásának tárgya, a munkavállaló kezdeményezheti, hogy a munkáltató e jogcímen engedélyezze távollétét, ha a rendes szabadsága elfogyott, de szükséges, hogy legyen egy szabad napja, vagy kérheti azt is, hogy a munkáltató több hónapra mentse fel a munkavégzési kötelezettség alól, hogy utazzon, kipihenje magát stb.

 

Állásidő

 

Azokban az esetekben, amikor a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, és emiatt a munkavállalót be sem hívja dolgozni, állásidő keletkezik. Az állásidő a munkavállaló távollétének egy olyan speciális esete, amikor a munkavállaló erre irányuló szándékától függetlenül nem végezhet munkát, hiszen a munkáltató nem biztosít számára lehetőséget, hogy munkaszerződés szerinti munkavégzési kötelezettségét teljesítse. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló távollétének oka ilyenkor a munkáltató érdekkörében keletkezik, a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha kötelezettségeit teljesítette volna, ezért őt erre az időre alapbére illeti meg. A munkáltató alapbér-fizetési kötelezettsége alól csupán akkor mentesül, ha foglalkoztatási kötelezettsége teljesítésének elmaradását elháríthatatlan külső ok indokolta [Mt. 146. § (1) bekezdés]. A munkavállalót, ha beosztás szerinti munkaideje alapján bérpótlékra is jogosult lett volna, akkor e bérpótlék is megilleti [Mt. 146. § (6) bekezdés].

 

Igazolt és fizetett távollét

 

A munkavállaló távollétének azon eseteit, amelyekre a munkavállaló a törvény rendelkezése alapján mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, a törvény tételesen sorolja fel [Mt. 55. § (1) bekezdés]. A munkavállalónak, amennyiben távollétét ki szeretné menteni, és a neki távolléte idejére esetlegesen járó díjazását meg szeretné kapni, akkor a törvény által meghatározott okok egyikének fennállását kell igazolnia.


A munkavállaló ezek szerint igényt tarthat valamiféle díjazásra, ha munkavégzési kötelezettsége alól keresőképtelensége, kötelező orvosi vizsgálat, véradás, szoptatás, hozzátartozója halála vagy általános iskolai tanulmányok folytatása miatt mentesül [Mt. 146. § (3) bekezdés b) pont és (5) bekezdés].
A munkáltató döntése szerint mentesül a munkavégzés alól és távolléti díjban részesül az a munkavállaló, akit kötelezettségszegése körülményeinek kivizsgálása céljából, a vizsgálat lefolytatásához szükséges időre, de legfeljebb 30 napra a munkáltató mentesít a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól [Mt. 146. § (3) bekezdés b) pont és Mt. 55. (2) bekezdés].


Azt a várandós, illetve 1 évesnél fiatalabb gyermekét nevelő munkavállalót, aki egészségügyi állapota miatt munkaszerződés szerinti munkakörében nem foglalkoztatható, és neki a munkáltató állapotának megfelelő munkakört felajánlani nem tud, fel kell menteni a munkavégzési kötelezettsége alól. A felmentés idejére neki alapbére jár [Mt. 60. § (1) és (2) bekezdés].


Az üzemi tanács elnökét a fentieken túl beosztás szerinti munkaideje 15 százalékát, tagját pedig beosztás szerinti munkaideje 10 százalékát kitevő munkaidő-kedvezmény illeti meg, mely időre a munkáltató távolléti díj fizetésére köteles [Mt. 260. § (1) és (2) bekezdés].  


A szakszervezeti érdekképviseleti tevékenységet ellátó munkavállalót szintén megilleti a munkaidő-kedvezmény, melynek mértéke a munkáltatóval tárgyév január 1-jén munkaviszonyban álló szakszervezeti tagok létszámától függ. A munkavállaló ezen felül mentesül munkavégzési kötelezettsége alól a munkáltatóval történő konzultáció idejére is. A kedvezmény mértéke minden két szakszervezeti tag után havi egy óra [Mt. 274. § (1) és (2) bekezdés], mely időre a munkavállalónak szintén távolléti díj jár [Mt. 274. § (5) bekezdés].

 
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 75. § (1) bekezdése szerint a munkavédelmi képviselőnek is jár a feladatai ellátásához szükséges munkaidő-kedvezmény, mely beosztás szerinti munkaidejének 10 százalékát teszi ki. E kedvezmény idejére a munkavédelmi képviselőnek átlagkeresete arányos része jár.


A fentiek alapján a munkáltatónak csupán a munkavállaló általános iskolai tanulmányainak folytatásához szükséges időre kell a munkavállalót mentesítenie a munkavégzés alól, középiskolai, illetve egyetemi tanulmányok folytatását már nem kötelező támogatnia. A felek ettől függetlenül megegyezhetnek, hogy a munkáltató munkavégzés alóli mentesítéssel is támogatja a munkavállaló tanulmányait, melynek feltételeit a felek tanulmányi szerződésükben fektethetik le [Mt. 229. §].


A munkavállaló orvosi vizsgálaton való részvétele esetén akkor jár a részére díjazás, ha a vizsgálat a munkaviszonnyal összefüggő okból szükséges vagy annak elvégeztetésére a munkáltató kötelezi a munkavállalót. A munkakör betöltéséhez szükséges alkalmassági vizsgálat vagy a munkavállaló alkoholszondás vizsgálatát követő, alkoholos befolyásoltságot kutató orvosi vérvétel idejére tehát a munkavállaló köteles díjazást fizetni a munkavállalónak, míg a munkaidőben történő éves fogorvosi ellenőrzésen vagy rákszűrésen való részvétel idejére nem.

 

A távollét idejére járó díjazás mértéke

 

A távollét idejére járó díjazás mértékét tekintve is az Mt. ad iránymutatást, meghatározva többek közt a távolléti díj fizetési kötelezettség eseteit, valamint annak kiszámításának módját is. A távolléti díj fizetési kötelezettség előírásával a törvényalkotó célja az, hogy a munkavállalót financiálisan olyan helyzetbe hozza, mintha munkát végzett volna, ezért az a munkavégzés alóli mentesülés olyan eseteihez kötődik, melyek ezt a célt indokolják.


A munkavállalónak távolléti díj jár többek közt a munkavállaló szabadságának idejére, fegyelmi vizsgálat elrendelése esetén, a kötelező orvosi vizsgálat tartamára, a szoptatási munkaidő-kedvezmény idejére, a véradás idejére, de legalább 4 óra időtartamra, a munkavállaló hozzátartozójának halála esetén, a tanulmányok folytatása miatti mentesülés idejére stb. [Mt. 146. § (2) bekezdés].
A munkavállaló távolléti díjának számítása során a távolléti díj esedékességekor érvényes alapbért és pótlékátalányt, valamint az irányadó időszakra kifizetett teljesítménybért és bérpótlékot kell figyelembe venni [Mt. 148. § (1) bekezdés].


A munkavállaló távolléti díjának meghatározásakor eltérő számítási módot kell alkalmazni, ha a munkavállaló havibéres, órabéres vagy teljesítménybérezési rendszerben kapja munkabérét. Havi bérrel díjazott munkavállalók esetén a távolléti díj meghatározott időszakra járó összegét az általános munkarend szerinti munkaidő alapján számított egy órára járó bér alapulvételével kell kiszámolni. Amennyiben a munkavállaló díjazása teljesítménybérezéssel történik, csupán a rendes munkaidőben teljesített munkaórákért járó teljesítménybért kell számításba venni a távolléti díj kiszámítása során, a rendkívüli munkaidőben teljesített munkáért kifizetett teljesítménybér a számítás során figyelmen kívül marad [Mt. 150. § (3) bekezdés].

 

A munkavállaló keresőképtelensége

 

A munkavállaló keresőképtelenségét a munkáltató felé a keresőképtelenség és a keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló a 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 10. §-ában rendszeresített, orvos által bélyegzővel ellátott és aláírt nyomtatvány segítségével igazolja. A munkáltató a keresőképtelenség igazolására más igazolást nem fogadhat el.


A munkavállalónak keresőképtelensége esetén a munkáltató évente 15 munkanap betegszabadságot ad ki [Mt. 126. § (1) bekezdés], melynek idejére a munkavállalónak távolléti díja 70 százaléka jár [Mt. 146. § (5) bekezdés]. Ha a munkavállaló munkaszüneti napon van keresőképtelen állapotban, és neki táppénz vagy baleseti táppénz nem jár, szintén távolléti díja 70 százalékára jogosult [146. § (4) bekezdés]. Az ilyen munkaszüneti napok az éves betegszabadság mértékébe nem számítanak bele. Amennyiben a munkavállaló betegszabadsága elfogy, részére táppénzt folyósítanak.

 

Az igazolt, de nem fizetett távollét

 

A munkavállaló a munkavégzés alól a fentieken túl más esetekben is mentesül, ez azonban nem jelenti automatikusan azt is, hogy a munkavállalónak távolléte idejére díjazás járna.
Az Mt. szerint nem jár díjazás a munkavállaló munkavégzés alóli mentesülése idejére jogszabály szerinti, emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés esetén, önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára, bíróság vagy hatóság felhívására vagy az eljárásban való személyes részvétel esetén, ha a munkavállalót nem tanúként hallgatják meg, illetve a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan külső ok miatt indokolt távollét esetén. A munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott mentesülések esetére az ott meghatározottak szerint jár díjazás [Mt. 55. § (1) bekezdés].


A munkavégzés alóli mentesülés díjazással nem érintett esetei, amennyiben azokat a munkavállaló megfelelően kimenti, igazolt, de nem fizetett távollétnek minősülnek.

A már említett nem kötelező orvosi vizsgálatokon túl, gyakran előforduló eset a munkavállaló különös méltánylást érdemlő személyes, illetve családi körülményei által indokolt távolmaradása is, ilyen lehet a munkavállaló lakásában történő csőtörés, a munkavállaló hozzátartozójának balesete stb.. A munkavállaló által benyújtandó igazolások formájára nézve törvényi feltételrendszer nem létezik, az igazolás elfogadása a munkáltató döntésén múlik, annak meghozatala során csupán a joggal való visszaélés alkotta korlátra kell figyelemmel lennie.  Az igazolt, de nem fizetett távollét idején a munkavállaló biztosítási jogviszonya szünetel. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló távollétét kimentette, annak okát megfelelően igazolta és a munkáltatóval együttműködött, a munkáltató e távollétekre hátrányos jogkövetkezményt nem alapíthat, nem élhet figyelmeztetéssel, illetve a munkavállaló munkaviszonyát a távollét miatt nem mondhatja fel.

 

Az igazolatlan távollét

 

Azokban az esetekben, amikor a munkavállaló a munkavégzéstől történő távolmaradását nem megfelelően vagy egyáltalán nem menti ki, igazolatlan távollétről beszélünk.
A munkavállaló munkaszerződés szerinti rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének ilyen megsértését a foglalkoztató nem köteles tolerálni, jogosult a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására. Amennyiben a munkaviszonyra irányadó szabályok erre lehetőséget adnak, a munkáltató jogosult fegyelmi eljárást indítani a mulasztó dolgozóval szemben, melynek eredményeképp őt figyelmeztetésben részesítheti, vagy más arányos szankciót alkalmazhat vele szemben. Amennyiben a munkáltató úgy dönt, a munkavállaló súlyos kötelezettségszegésére figyelemmel, azonnali hatállyal meg is szüntetheti a köztük fennálló munkaviszonyt. A munkáltatónak a szerződésszegéstől számítva 15 napja van arra, hogy az azonnali hatályú felmondást közölje a munkavállalóval, hosszabb távollét esetén e határidő a távollét utolsó napja utáni napon kezdődik, de a felmondás a munkavállaló igazolásra való felszólítása esetén korábban is közölhető.

 

dr. Pintér Miriam

 

 

 

További hírek