Az adózó a keresetében a mulasztási bírság mértékét arra figyelemmel vitatta, hogy nála működésének megkezdése óta 44 alkalommal folytattak ellenőrzést és csupán 3 alkalommal találtak mulasztást, illetve a próbavásárlás összege csekély mértékű volt, mely tények nem kerültek kellőképpen figyelembevételre a bírságösszeg mértékének körében. Vitatta az üzletlezárás intézkedés jogszerűségét is, mert álláspontja szerint annak alkalmazásakor az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: új Art.) 237. § (1) bekezdésében meghatározott mérlegelési szempontokat tekintetbe kellett volna venni.

Az elsőfokú bíróság az adózó kereseteinek helyt adott, az adóhatósági határozatokat az elsőfokú adóhatósági határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte az adóhatóságot. A bírság mértékének meghatározásánál az adóhatóság mérlegelési szempontjait nem találta teljes körűnek, az nézete szerint nem minden tekintetben felelt meg az Art. 237. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az adóhatóság ugyanis kizárólag a jogszabálysértő magatartás tényét értékelte, annak következményeit azonban nem. Nézete szerint adott esetben vizsgálni kell annak hatásait is, melyek akár enyhítő, akár súlyosító körülményként vehetők figyelembe. Szerinte jelentősége van annak is, hogy az államháztartást csekély mértékű kár érte, illetve annak, hogy az adózónál hányszor folytattak le vizsgálatot és csupán három alkalommal állapítottak meg szabályszegést. A boltlezárással kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az Art. 245. § (1) és (8) bekezdéséből kiindulva nem vezethető le olyan jogértelmezés, mely az adóhatóság tekintetében intézkedési kötelezettséget róna és kötelező jelleggel előírná a boltlezárás alkalmazását a második alkalommal történt szabályszegés esetén.

A jogerős ítéletek ellen az adóhatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, vitatva a jogerős ítéletekben megjelenő jogértelmezést.

A Kúria döntései:

A Kúria az elsőfokú bíróság döntéseit hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasította. Nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját egyik kérdésben sem. A mulasztási bírság kiszabásakor, a bírság mértékének megállapításakor az adóhatóság mérlegelési jogkörében járt el, az Art. 237. (1) bekezdés a) -c) pontjaiban megjelölt szempontok figyelembevételével, azok elemzése alapján határozta meg a fizetendő bírság összeget. A Kp. 85. § (5) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e. Az adóhatóság ezen körülmények vizsgálatára kitért, azokat határozatában megjelenítette és a bírság összegre gyakorolt hatásukat ismertette. A vásárlás összegének, annak általános forgalmi adó vonzatának nincs és nem is lehet szerepe a bírság összegének megállapításakor, mert a jogszabályalkotó nem az ellenérték nagyságára figyelemmel határozza meg a bírság összeget, hanem a jogellenes magatartásra helyezi a hangsúlyt és a bírság mérték megállapításakor annak ismétlődését, gyakoriságát veszi figyelembe.

Hasonlóképpen nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy az adózónál hány ellenőrzést folytattak le, mert a jogalkotó a jogszerűtlen magatartást szankcionálja és többek között a jogszerűtlen magatartás gyakoriságára, időtartamára figyelemmel írja elő a bírság mérték meghatározását.

A boltlezárással kapcsolatban a Kúria álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság a vitatott jogszabályi rendelkezést nem helytállóan értelmezte, az Art. 245. § (1) és (8) bekezdésének összevetése alapján még a nyelvtani értelmezés alapján sem lehet arra következtetésre jutni, mint amit az elsőfokú ítélet kifejtett. A jogszabályi előírás célját, a megvalósítandó jogalkotói célt az elsőfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Az üzletlezárás nem új keletű, csupán az új Art.-ban megjelenő szankció fajta, hanem már a régi Art.-ben is szerepelt, az új Art. régi Art.-vel megegyező szabályozása sem értelmezhető másképp, vagyis a törvényalkotó csupán az első alkalombeli mulasztás esetére tette lehetővé az adóhatósági mérlegelést, a továbbiakra már nem. Az Art. szankciórendszerének jellegéből éppen a fokozatosság ami középpontba kerül, vagyis, ha az adózó az első alkalommal történő szankcionálását követően továbbra sem tartja be a rá vonatkozó előírásokat akkor a szankció súlyosabb lesz, az adóhatóság mérlegelési mozgástere is szűkebbé válik, vagy egyáltalán nem áll fenn.

(A Kúria Sajtótitkársága)