A rendelet alapján minden számlázó programnak egy, az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval kell rendelkeznie, amelynek elindításával adatexport végezhető
a) a kezdő és záró dátum megadásával meghatározható időszakban kibocsátott, illetve
b) a kezdő és a záró számlasorszám megadásával meghatározható sorszámtartományba tartozó számlákra.
Az adatexport az adóalany által elektronikus adathordozón tárolt adatok adóhatóság rendelkezésére bocsátása a rendelet 2. melléklete szerint a 3. mellékletben meghatározott adatszerkezetben. Fontos kiemelni, hogy kizárólag magyar nyelvű adatexport fogadható el, viszont a tárolásról nincs előírási követelmény.

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

Számlázó programnak kell tekinteni minden olyan informatikai megoldást, amely alkalmas számla kiállítására, függetlenül attól, hogy az adott program emellett más funkciókkal is rendelkezik. A NAV tájékoztatójában kiemelte, hogy a többfunkciós, moduláris felépítésű szoftverek határainak kijelölése a fejlesztő döntése. Nem kifogásolható, ha egy szoftver az adatexportot az adott rendszer egyes komponenseinek egymás után vagy egymással párhuzamosan történő használatának eredményeképpen hajtja végre. A NAV kifejti, mivel a rendelet kifejezetten nem tiltja, hogy az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” több fájlra darabolja a szolgáltatandó adatokat, így ha az exportált adatállomány túl nagyméretű, az adatok listázása több fájl egymást követő előállításával is megoldható.
A felkészülés során kiemelten fontos figyelembe venni az informatikai fejlesztések időigényét, mivel egyrészt a számlázó programoknak 2016. január 1-én már biztosítania kellett az előírt adatszolgáltatást, másrészt az adóalanyoknak már rendelkezniük kellett a programok „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkció működését bemutató fejezetet is tartalmazó felhasználói dokumentációval (mindez igaz a saját fejlesztésű számlázó programokra is).
Amennyiben 2016. január 1-ig nem sikerült az adózóknak megvalósítani a kért fejlesztéseket, illetve a programfrissítést, az adatszolgáltatási kötelezettség megsértésének számít, ha pedig az adatszolgáltatás egy esetleges adóellenőrzés lefolytatását akadályozza, magánszemélyek esetében 200 000 forintig, más adózók esetében 500 000 forintig terjedő mulasztási bírság kiszabására is sor kerülhet, valamint a számlázó programot előállító, forgalmazó adózó felelőssége is felmerülhet.
A koncepció célja a gazdaság további fehérítése az adócsalások visszaszorításával, egyúttal az adóhatóság szolgáltató jellegének erősítése. A számlázó programok NAV-hoz való bekötésével akár évi 50 ezer Mrd Ft-ot elérő halmozott számlaforgalom – melynek áfa tartalma meghaladja a 10 ezer Mrd Ft-ot – válna láthatóvá és követhetővé a NAV számára, mely hozzájárulna a kockázatkezelés hatékonyságának növeléséhez.
Az EU által becsült áfarésen belül az áfacsalások mértéke évi 500-750 Mrd Ft-ra becsülhető, ezen belül a B2B csalások 350-500 Mrd Ft-ot tehetnek ki. Tekintettel arra, hogy az összesítő jelentés értékhatára 100 ezer Ft lenne és az online rendszer a tranzakciók NAV általi követhetőséget tenné lehetővé, az intézkedés az áfabevételek akár évi néhány tíz milliárd forint nagyságrendű növekedését eredményezheti, mely akár már az éles üzemű működés első évében meghaladhatja a rendszer kiépítésének egyszeri költségét (melyet a NAV az EKÁER kiépítéséhez  hasonló nagyságrendűre, azaz 10 Mrd forint körülire becsült, ez azonban még nagyban függ a megvalósítás konkrét módjától is).
Jelenleg az adózóknak utólag, az áfabevallásukkal egy időben adatot kell szolgáltatniuk azon általuk kibocsátott, illetve általuk befogadott és levonásba helyezett számlákról, amelyekben az áthárított áfa összege eléri vagy meghaladja az egymillió forintot. Ezeket az adatokat az adóhatóság a kockázat elemzéséhez és ellenőrzéséhez, végső soron az adócsalók kiszűréséhez használja fel. Az adatok az egymillió forintos értékhatár miatt azonban a belföldön bonyolított ügyletek kisebb részét teszik csak ki (az áfabevallást benyújtó adóalanyok 5 százalékát érinti), és utólagosan állnak rendelkezésre. Következésképpen az ellenőrzések hatékonyabbá tételéhez szükséges a tételes adatszolgáltatási kötelezettség kiterjesztése a jelenlegi egymillió forintos értékhatár csökkentésével.
Hangsúlyozandó, hogy a kibővített adatszolgáltatásnak mind a kibocsátott, mind a befogadott számlákra ki kell terjednie, mivel szükséges az adatok „összepárosítása” annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy olyan áfát vontak-e le (igényeltek vissza) az egyik oldalon, amelyet be is vallottak mint fizetendő adót a másik oldalon.
A befogadott számlák tekintetében a kibővített adatszolgáltatás teljesítéséhez az adóhatóság nyújt segítséget. A koncepció értelmében így a NAV – a részére elektronikusan megküldött számlaadatok alapján – összeállítaná előzetesen az adatszolgáltatást az adózó által befogadott számlákról, melyet időszakosan (a bevallási gyakoriságának megfelelően) a tényleges helyzethez igazíthatna (pl. az adóhatóság rendszerében nem szereplő kézi számlák bevitelével, azoknak a számláknak a kihúzásával, mellyel kapcsolatban az adózó az adott időszakban nem érvényesített levonási jogot). Ezáltal az adóhatóság nagymértékben támogatná a befogadott számlákról az adatszolgáltatás összeállítását, az adózónak azt csak ellenőriznie, és ha szükséges, korrigálnia kell.
A koncepció kezeli a kézi számlákat is (számlatömb alkalmazásával kiállított számlák). Ez esetben az adóhatóság ingyen bocsátana – elsősorban a kisadózók – rendelkezésére számlázó programot, mely számlázó program használatával az adózók teljesítenék az adatszolgáltatási kötelezettséget is a kibocsátott számlákról. Ennek használata azonban az adózó döntése lenne, továbbra is megmaradna a kézi számlázás lehetősége. Kézi számlázás esetében is terhelné az adózót az adatszolgáltatási kötelezettség, azonban a jelenlegi rendszerhez hasonlóan azt utólagosan egy meghatározott időszakra nézve összesítetten kellene teljesíteni.
A rendszer műszaki-informatikai megalkotása úgy történne, hogy képes legyen kezelni az összes, az adózó által kibocsátott és befogadott számlát, azonban az adatszolgáltatási kötelezettség csak azokra a számlákra terjedne ki, amelyeket egy másik vállalkozás (adóalany) részére bocsátottak ki, és amelyekben az áthárított áfa összege eléri vagy meghaladja a 100 ezer forintot. A rendszer működése során nyert tapasztalatok alapján lehet mérlegelni egy további bővítést.
A bevezetéshez szükséges felkészülési időt figyelembe véve a javasolt bevezetési dátum 2017. január 1. Köztes lépésként mérlegelendő a próbaüzem (szankciómentesség) biztosítása az intézkedés bevezetésekor.
Kneitner Lea okleveles és igazságügyi adószakértő