A szabályozás struktúrája az, hogy vannak először is a teljesen cselekvőképes személyek, akikről a Ptk. külön nem szól, hanem majd a korlátozottan cselekvőképességet és cselekvőképteleneket emeli ki, és akik nem tartoznak ezekbe a körökbe, azok teljesen cselekvőképesek.

Teljesen cselekvőképesnek minősül minden 18. életévét betöltött ember, fő szabályként, továbbá cselekvőképes az a 16. életévét betöltött kiskorú, aki gyámhatósági engedéllyel házasságot kötött, ilyenkor ugyanis nagykorúságot szerez. A házasságkötéssel szerzett nagykorúság a magánjog szempontjából releváns nagykorúságot jelent, tehát ő köthet szabadon, törvényes képviselője hozzájárulása nélkül szerződést, tehet más jognyilatkozatot, de például választójogot még nem gyakorolhat, mert azt nem magánjogi törvény szabályozza. Korlátozottan cselekvőképesnek minősül a 14. és 18. életéve közötti kiskorú, illetve az a 18. életévét betöltött nagykorú, akit a bíróság, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett.
Cselekvőképtelennek minősül a 14. életévét be nem töltött kiskorú személy, illetve az a 18. életévét betöltött nagykorú személy, akit a bíróság, cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett.

A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség alá tartoznak azok, akik 14. és 18. életévük között állnak, és a szabályozás aszerint artikulál, hogy ezek a kiskorúaknak a jogügyletei hogyan alakulhatnak. Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy maga tesz jognyilatkozatot törvényes képviselője hozzájárulásával, vagy helyette és nevében törvényes képviselője jár el. Vannak azonban olyan jognyilatkozatok, amelyeket az új kódex csokorba szed, amelyeket egy korlátozottan cselekvőképes kiskorú önállóan, törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is megteheti, például, hogy rendelkezhet munkával megszerzett jövedelmével, tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatokat, amelyek megtételére jogszabály feljogosítja, megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez, ajándékozhat a szokásos mértékben.
A Ptk. munkával szerzett jövedelemről beszél, például a kiskorúan értékpapír van a birtokában, vagy gazdasági társaság tagja és osztalék kifizetésére kerül sor, vagy a készpénz vagyona kamatozik, akkor a kamat vagy az osztalék nem tartozik ebbe a körbe.
A szokásos mértékben ajándékozhat a kiskorú, amelyet az eset összes körülményére tekintettel kell eldönteni, hogy mi minősül szokásos mértékű ajándéknak, ezt a felek jövedelmi, vagyoni viszonyai befolyásolhatják.
Megköthet továbbá a kiskorú olyan szerződéseket, amelyekből csak előnyt szerez, és tipikusan ilyen lehet egy ajándékozási szerződés, amikor a kiskorú a megajándékozott.
Az új Ptk. is fenntartja azt fő szabályként, hogy ha a kiskorú ajándékozási szerződést köt, akkor azt önállóan megteheti, de a törvényes képviselője a gyámhatóság engedélyével ezt az ajándékot visszautasíthatja. Ugyanis előfordulhatnak olyan esetek, amikor valaki a családon kívül egy nagyobb értékű ajándékot kíván adni a 14 és 18 év közötti kiskorúnak, és ez a kiskorú érdekeire sérelmes lehet, vagy olyan magatartásra indítja, amelyből őt valamilyen hátrány érheti.

Cselekvőképtelennek minősül a 14. életévét be nem töltött kiskorú, aki helyett és nevében minden esetben törvényes képviselője fog eljárni. Az új Ptk. egy jogügyleti kivételt nevesít, miszerint a cselekvőképtelen kiskorú a mindennapi életben tömegesen előforduló, különösebb megfontolást nem igénylő, csekélyebb jelentőségű ügyleteket maga kötheti meg, és ezeket az ügyleteket nem lehet ezért semmisnek tekinteni.

A törvényi szabályozás először megadja a korlátozottan cselekvőképes kiskorúakra vonatkozó szabályokat, majd megadja a cselekvőképtelen kiskorúakra vonatkozókat, és harmadik lépcsőben pedig közös szabályokat ad mind a korlátozottan cselekvőképes, mind a cselekvőképtelen kiskorúakra. Ezek a szabályok a gyámhatóság szerepét hangsúlyozzák ilyenkor, mivel léteznek olyan jogügyletek mindkét tekintetben, amelyeket se nem a kiskorú nem köthet meg önállóan, a törvényes képviselő hozzájárulása sem elég, hanem a gyámhatóság hozzájárulása szükséges. Ilyen például, ha a jogügylet, a kiskorút megillető tartásról való lemondásra irányul, vagy a kiskorú ingatlanvagyonával kapcsolatos rendelkezésre irányul a jogügylet, vagy ha a kiskorú nem tehermentesen szerez ingatlantulajdont, mert ilyenkor a kiskorú érdekeit hangsúlyosabban kell figyelembe venni. Vannak egyéb jelentős vagyontárgyak, amelyeket a kiskorú korábban megörökölt, és azokkal rendelkezni kíván, például el akarja adni, illetve, helyette, nevében a törvényes képviselője akarja eladni, ilyenkor is a gyámhatóság hozzájárulása szükséges, ha műkincs van a kiskorú birtokában, akkor azt külön jogszabály szerint közgyűjteményi múzeumi letétbe kell helyezni, vagy egy jelentős értéket képviselő ékszert, a Magyar Nemzeti Banknál kell letétbe helyezni. Ha ezzel a vagyonnal a szülő rendelkezni kíván, akkor gyámhatósági jóváhagyás kell.

Külön nevesít a Ptk. egy olyan esetet, amikor nem tehermentesen szerez a kiskorú ingatlantulajdont, de az ajándékozással egyidejűleg kerül sor haszonélvezet alapítására az ajándékozó javára. Ha például a szülőknek van vagyona, és ezt a pénzt be kívánják fektetni, és úgy döntenek, hogy a kiskorú részére vásárolnak egy ingatlant, ilyenkor a kiskorú ajándékozás során szerez ingatlant. Viszont a szülők biztosítékként fenn kívánják tartani ezen az ingatlanon a haszonélvezeti jogot. Nem tehermentesen történik a kiskorúnak az ingatlanszerzése, és ilyenkor gyámhatósági jóváhagyás lenne szükséges, viszont ilyenkor a kiskorú ingyenesen szerzi meg az ingatlantulajdont, amely mondjuk 10 millió forint értékű. Ha a szülők által fenntartott haszonélvezeti jog 2 millió forintot ér, akkor a kiskorú még mindig 8 milliót szerez, és ilyen esetekben szükségtelen lenne előírni a gyámhatósági hozzájárulást.

A nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozása, illetve kizárása tekintetében az új Ptk. egy terminológiai változást hoz, amelynek gyakorlati jelentősége nem lesz, viszont a hatályos Ptk. nagykorúak esetében is korlátozott cselekvőképességről, illetve cselekvőképtelenségről beszél. Az új Ptk. terminológiailag bevezeti azt, hogy nagykorúaknál a cselekvőképességet lehet részlegesen korlátozni, illetve a cselekvőképességet teljes mértékben korlátozni, tehát nem szól már a cselekvőképesség kizárásáról, és nagykorúakat nem hív cselekvőképtelennek.

Nagykorú cselekvőképességének részleges korlátozásánál az új Ptk. azt mondja, hogy a bíróság helyezhet valakit cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá, és ezt akkor teheti meg, amikor egy nagykorú személynek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége mentális zavara miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, személyi, társadalmi, családi körülményeire, kapcsolataira tekintettel a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt. Ez azt jelenti, hogy nagykorút, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezni csak akkor lehet, ha az ő ügyei viteléhez szükséges belátási képessége nagymértékben csökkent. Tehát, ha csak kicsit csökkent, akkor még nem lehet gondnokság alá helyezni, csak nagymértékű csökkenés esetén, amely adott esetben orvos szakértői kérdés, de önmagában ez az orvos szakértői vélemény nem fogja önmagában eldönteni az ügyet, mivel a bíróság a körülményekre való tekintettel is mérlegel.
Tehát a belátási képessége nagymértékben csökkent az illetőnek, de milyen okból, mentális zavar okán csökkent. A mentális zavar kifejezést az új Ptk. hozza be, amely elvileg összefogná az összes elmebeli betegséget, pszichiátriai megbetegedést.
További ide kapcsolja azt a fordulatot, hogy gondokság alá helyezésre csak akkor kerülhet sor ebben az esetben is, ha az illető személyes, társadalmi körülményei ezt indokolják. Elképzelhető egy olyan helyzet, hogy egy időkori szellemi leépülésben szenvedő betegnél indokolt lenne a cselekvőképesség korlátozása, viszont ő egy olyan családban él, ahol a család levesz a válláról minden terhet, ellátják, gondozzák, és ilyenkor nincs szükség gondnokság alá helyezésre, mert a családi kapcsolataira való tekintettel nem indokolt.

Nagykorú cselekvőképességének részletes korlátozása tekintetében a kódex szintén rögzíti azt, hogy a nagykorú maga tehet jognyilatkozatot, de ehhez minden esetben szükséges a törvényes képviselőjének, gondnokának a hozzájárulása. A kódex felsorolja azokat a jogügyleteket, amelyeket önállóan megtehet, tehát munkával szerzett jövedelmével rendelkezhet, mindennapi élet szokásos szükségletei fedezése körébe tartozó szerződéseket megköthet, ajándékozhat a szokásos mértékben, megkötheti azokat a szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez, illetve azokat a személyes jellegű jognyilatkozatokat megteheti, amelyekre jogszabály feljogosítja.

Általánosságban nem lehet azt kimondani, hogy egy nagykorú személy korlátozottan cselekvőképes az új Ptk. szerint, hanem azt mondja, hogy minden esetben a bíróságnak rendelkeznie kell az ítéletében azokról az ügycsoportokról, amelyek tekintetében a nagykorú cselekvőképességének a korlátozása fennáll. Az ügycsoportokat nem sorolja fel tételesen az új Ptk., nem köti meg a bíróság kezét, de vélhetően a gyakorlatban ugyanezek az ügycsoportok fognak felmerülni, mint a hatályos Ptk. alapján, tehát például lehet korlátozni a nagykorú cselekvőképességét az ingó, ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezések körében, a családjogi jognyilatkozatok, örökösödési ügyek, egészségügyi ellátással kapcsolatos ügyek, szociális intézményben való elhelyezéssel való jognyilatkozatok körében. Ezeket az új Ptk. értelmében, minden esetben meg kell jelölnie a bíróságnak.

A cselekvőképesség teljes korlátozására akkor kerülhet sor, ha a nagykorú személynek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége valamilyen mentális zavara következtében tartósan hiányzik, és az új Ptk idekapcsolja azt a szövegrészt, hogy csak akkor, ha az ő személyes, családi, társadalmi körülményeire tekintettel a gondnokság alá helyezése indokolt.
Cselekvőképtelen nagykorú esetén a szabályozás ugyanúgy artikulál, mint cselekvőképtelen kiskorúak esetén, tehát önállóan jognyilatkozatot nem tehet, helyette és nevében törvényes képviselője, gondnoka jár el, és kivételként rögzíti az új Ptk., hogy egy cselekvőképtelen nagykorú személy a mindennapi életben tömegesen előforduló, különösebb megfontolást nem igénylő csekélyebb jelentőségű ügyleteket megköthet, és ezeket semmisnek tekinteni nem tehet.
Ha tartásra vonatkozik a jognyilatkozat, akkor a gyámhatóság hozzájárulására is szükség van, továbbá az ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezések és örökösödési ügyek, bizonyos összeghatárt meghaladó vagyontárgyakkal kapcsolatos rendelkezések tartoznak ide.
Kivételt rögzít a szabályozás arra vonatkozóan, hogy előfordulhat olyan eset, amikor időskorban egy szellemi leépülés miatt gondnokság alá helyezése megtörténik valakinek, viszont az illető személynek van leszármazója, aki önálló háztartást szeretne alapítani, vagy van más olyan fontos célja, aminek a megvalósításához nincs pénze, tanulmányokat folytat, és ilyenkor a szülő szokta az életpályát segíteni. A szülő viszont jelen esetben gondnokság alatt áll, és ajándékozhat a leszármazónak, mert ez egy ingyenes kötelezettségvállalás a saját vagyona rovására. Fő szabályként ezt nem tehetné meg, de ez alól nevesít egy kivételt a törvényt, miszerint a gyámhatóság engedélyével ilyenkor hozzájárulhat a gondnokolt személy, hogy a leszármazójának az önálló háztartás alapításához, vagy egyéb fontos célja eléréséhez bizonyos nagyobb összegű ingyenes juttatással hozzájárul. A hozzájárulás mértéke nem haladhatja meg a leszármazó törvényes örökös örökrészének a felét.
Az öröklési jogban a köteles rész a törvényes örökrész fele. Viszont volt egy képviselői módosító indítvány az új Ptk. tekintetében, amikor is behozták azt, hogy a köteles rész ne a törvényes örökrész fele legyen, hanem a törvényes örökrész egyharmada legyen, és végül ezt a megoldást fogadták el. A személyek jogában viszont benne maradt, hogy a gondnokolt hozzájárulhat leszármazójának az önálló háztartás alapításához ingyenesen, amely nem haladhatja meg a leszármazó örökrészének a felét, tehát a köteles részét. Így fogalmilag nem lett zárt az új Ptk. ebben a tekintetben.

Nagykorúak tekintetében az új Ptk. is fenntartja azt a szabályt, amelyet úgy hívunk, hogy cselekvőképtelen állapot. Aki cselekvőképtelen állapotban van, mert ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik, annak jogügyletét semmisnek kell tekinteni. A cselekvőképtelen állapot azt jelenti, hogy gondnokság alá helyezés nem szükséges, hanem abban a pillanatban, amikor azt a jogügyletet megteszi, olyan állapotban van, hogy ügyei viteli szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.
A gyakorlat szerint tartási, öröklési szerződéseknél, végrendeleteknél fordul ez elő, például amikor egy időskorban lévő személy köt egy szerződést, és az illető személynek a leszármazója sérelmezi, hogy a vagyont egy tartási szerződéssel lekötötte, tehát azt a vagyont, amit ő örökölne meg a későbbiekben. Meg lehet támadni a tartási szerződést azon az alapon, hogy a szerződés semmis, mert az idős személy cselekvőképtelen állapotban volt. Ha ez bebizonyosodik, a jognyilatkozata attól függetlenül semmis lesz, hogy nincs gondnokság alá helyezve. Akkor nem semmis a jognyilatkozat, ha egyébként cselekvőképes állapotában is indokolt lett volna megtennie, és egy tartási szerződés lehet ilyen, hiszen, ha az ápolása, gondozása, tartása máshogy nem megoldott, akkor nem lehet hivatkozni arra, hogy cselekvőképtelen állapotban volt valamilyen elmebeli zavar miatt, hiszen amúgy sem volt megoldott az ápolása, gondozása.
A kódex egy alkivételt is rögzít, hogy a végintézkedést minden esetben semmisnek kell tekinteni. Ha végrendeletet tesz, öröklési szerződést köt az illető személy, és bebizonyosodik, hogy cselekvőképtelen állapotban volt, akkor az feltétel nélkül semmis, tehát végintézkedni nem lehet akkor sem, ha egyébként indokolt lett volna cselekvőképes állapotában is.

Korlátozottan cselekvőképes állapot nincs, a korlátozottan cselekvőképesség normatív kategória, mindig bíróság rendeli el szemben a cselekvőképtelen állapottal, ami fennállhat gondnokság alá helyezés, és bírói ítélet nélkül is.

(Dr. Navratyil Zoltán)