Az Alkotmánybíróság 2010. szeptember 6. napján 898/B/2009. számú AB határozatában döntött a tevékenységre jellemző keresettel kapcsolatban benyújtott indítványokról úgy, hogy azokat kivétel nélkül elutasította. Bár a kérdés – sokunk megítélése szerint, főleg annak adózást, járulékfizetést és egészségügyi hozzájárulást érintő bonyolult összefüggései miatt – széleskörű érdeklődést kiváltó és jelentős horderejű, az Alkotmánybíróság nem látta szükségesnek e határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét. A magunk részéről e határozatból emelünk ki – minden (miután az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező) kritikai észrevétel nélkül – néhány érdekes megállapítást. Aki a teljes határozatra kíváncsi, az a döntés teljes szövegét az Alkotmánybíróság honlapján (www.mkab@.hu) tanulmányozhatja.

2010. november 16.

Az indítványok nem megalapozottak
(Kivonat)

„Az Alkotmánybíróság szerint az indítványban kifogásolt jogszabály szövegéből, összefüggéseiből azonban nem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy azok tartalma a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen lenne, és emiatt e szabályok sértenék a jogbiztonságot. A jogszabálynak az Alkotmánybíróság gyakorlatából is megállapíthatóan az életviszonyok, az adott jogviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie, ezt az igényt a szóban lévő rendelkezések – különösen, amikor a bevételt teszik a tevékenységre jellemző kereset meghatározása kiindulópontjának – kielégítik. A bevétel, mint kiindulópont a jövedelemadónál az adott jogviszony tipikus eleme. Annak eldöntése, hogy konkrét ügyekben a törvény támadott szabályai egymásra és a tényállásra tekintettel miként alkalmazandók, a jogalkalmazó – végső soron a bíróság – hatáskörébe tartozik.
A bizonyos mértékű értékelést engedő fogalmak használata a jogi szabályozás hagyományos eszköze, amely a jogalkalmazó jogilag kötött döntési felhatalmazását jelenti.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az sem tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó az érintett rendelkezések érvényesülését, a tevékenységre jellemző kereset fogalmát az eset összes körülményei figyelembevételével rendeli megállapítani.”
„Mindezek alapján az Alkotmánybíróság szerint nem állapítható meg, hogy az Szja tv. 3. § 9. e) és 86. pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközne.”
„A tevékenységre jellemző kereset alkalmazását előíró változtatás lényege, hogy a törvény a személyes tevékenység eredményeként keletkező jövedelem felosztását osztalékra és tagi jövedelemre vagy vállalkozói kivétre – az eddigiekhez képest – az adóalanyra nézve hátrányosabban határozza meg. A vállalkozónak megváltozik az a korábbi joga, hogy viszonylag szabadon eldöntse, milyen formában vegye ki a vállalkozásban keletkező jövedelmét a vállalkozásból. Az Alkotmánybíróság már egy korai határozatában utalt arra, hogy amikor az Alkotmány megfogalmazza az állampolgárok közteherviselési kötelezettségére vonatkozó szabályt, nem ad további fogalommeghatározást. Annak meghatározása, hogy mi minősül jövedelemnek, már a jogalkotás feladata.”

„Az Alkotmánybíróság szerint a tevékenységre jellemző kereset szabályozása nem szakad el az Alkotmány 70/I. §-ában szereplő, jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz való kötöttség elvétől.”
„A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás a személyesen közreműködő tag által, illetve az egyéni vállalkozó által a jogállására tekintettel ténylegesen elért jövedelemnek [a személyes közreműködői díj és a kifizetett osztalék (osztalékelőleg), illetve a vállalkozói kivét és vállalkozói osztalékalap együttes összegének] a közteher-fizetés jogcíme szempontjából a törvényben meghatározott azon része, amely az adott jogállásban folytatott tevékenység eredményének tudható be. A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás olyan jövedelem-típusokon alapul, amely a társas vállalkozásban a személyesen közreműködő magánszemély, illetve az egyéni vállalkozó magánszemély tevékenységének a közvetlen, létező, jövedelemként megjelenő eredménye.”

„Minthogy az Alkotmánybíróság a fentiek szerint elutasította az Szja tv. rendelkezéseit támadó indítványokat, elutasította az Eho tv. 3. § (1) bekezdés a) ab) pontjára és a Tbj. 4. § q) pontjára vonatkozó indítványt is.”
„Annak eldöntése nem az Alkotmánybíróság, hanem a jogalkotó feladata, hogy célszerű-e az érintett vállalkozásokat a szóban lévő, a tartalékolást, beruházást nehezítő fizetési kötelezettséggel terhelni.”
„Az Eho tv. 3. § (4) bekezdéséről nem állapítható meg, hogy az Alkotmány 70/I. §-át sértené, akár a fizetési kötelezettség mértékénél fogva, akár más körülmény miatt. Ezért nem állapítható meg a tulajdonhoz való alapvető jog sérelme sem.”
„Önmagában a járulékalapba tartozó jövedelmek meghatározása is a jogalkotó szabadságába tartozik. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából következik, hogy a biztosítotti körben nem lehet a járulék alapja a tőkejövedelmet jelentő osztalék, (vállalkozói osztalék alap) mert az, mint a tőke hozadéka nem hozható összefüggésbe a társadalombiztosítással.”
„Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a jogszabályok szükségességét, célszerűségét, de igazságosságát sem.”
„Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezések alapjául szolgáló gazdaságpolitikai és szociálpolitikai szempontú jogalkotói döntés célszerűségét sem vizsgálhatja.” „E megállapítások értelemszerűen irányadók az egyes adójogszabályokra is, az Alkotmánybíróság e jogszabályi rendelkezések szükségességét, célszerűségét és igazságosságát sem vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően nem vizsgálta az indítványoknak azokat az általános érveit, amelyek a tevékenységre jellemző kereset bevezetése és alkalmazása ésszerűségére, célszerűségére, hasznosságára, igazságosságára vonatkoztak.”

Általános összegzésünk

Se egy különvélemény vagy párhuzamos indokolás! Így egységesnek tekinthető alkotmánybírósági vélemény szerint egy jogszabály lehet bár ésszerűtlen, célszerűtlen, haszontalan és igazságtalan – tehát általánosságában rossz, vagyis pocsék – attól még az alkotmányos!

(A 2011. évi adótörvények részeként elfogadott szabályozás szerint már 2010-ben sem kell figyelembe venni a tevékenységre jellemző kereset fogalmát, amely 2011. január 1-jétől teljesen megszűnik. Dr. Futó Gábor teljes elemzése a Vezetői tanácsadó 2010. novemberi számában olvasható.)