A közalkalmazottak besorolása esetében gyakran felmerülő kérdés, hogy mely végzettségeket, szakképesítéseket kell és lehet figyelembe venni, illetve mely jogszabályok együttes alkalmazása szükséges a megfelelő munkáltatói döntéshez.

2010. november 23.

A besorolás esetében mindenekelőtt annak eldöntése szükséges, hogy a munkáltató a közalkalmazottat milyen munkakörben foglalkoztatja. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 61. és 63. §-a egyaránt a munkakör ellátásához a jogszabályban előírt végzettséghez köti a ési osztályba sorolást. A Kjt. 63. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) – a 61. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik. Ágazati jogszabályok tartalmazzák a szakvizsgát igazoló oklevelek körét, amely alapján a közalkalmazottat – alapdiplomától függően – a „G” vagy „I” fizetési osztályba kell sorolni. A fizetési osztályba sorolás tekintetében nem játszik szerepet, hogy a közalkalmazott egy vagy két főiskolai, vagy egyetemi szintű végzettséggel rendelkezik. Ennek a további szakképesítés után járó illetménynövekedés megállapításakor lehet jelentősége.

A jelenleg hatályos előírások alapján a besorolás szempontjából nem kell figyelembe venni azokat a végzettségeket, amelyeket jogszabály nem ír elő képesítési feltételként, vagy nem minősül szakvizsgával egyenértékű, vagy a munkakör betöltésére jogszabályban elismert oklevélnek. Pl. általános iskolai tanár munkakör esetében a munkakör ellátásához szükséges végzettség megállapításához a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 17. § (1) bekezdésének c)–d) pontjában foglaltakból, valamint a 127–128. §-ból kell kiindulni. A 17. § (1) bekezdés c) és d) pontja szerint szakrendszerű oktatásban megfelelő végzettségnek minősül ötödik és hatodik évfolyamon a tantárgynak megfelelő szakos tanári vagy a műveltségi területnek megfelelő képesítést nyújtó tanítói, a hetedik-nyolcadik évfolyamon a tantárgynak megfelelő szakos tanári végzettség. A törvény nem határozza meg, hogy a tanári végzettség főiskolai szintű (általános iskolai tanári), vagy egyetemi szintű (középiskolai tanári) legyen. Amennyiben tehát a tanár munkakörét főiskolai szintű tanári végzettséggel látja el, az „F” fizetési osztályba, ha egyetemi szintű tanári diplomával, akkor a „H” fizetési osztályba kell sorolni. Ha tanári végzettsége mellett a munkakör ellátásához nem előírt, illetve olyan további végzettséggel rendelkezik, amely a Kt. 17., valamint a 127–128. §-a alapján nem fogadható el, azt a besorolásnál nem lehet figyelembe venni. Így pl. nem vehető figyelembe a tanári végzettség mellett megszerzett közgazdász, vagy mérnök végzettség. Akkor is a munkakörhöz előírt végzettség alapján kell besorolni a pedagógust, ha nem rendelkezik a munkakör ellátásához szükséges végzettséggel – pl. utolsó éves főiskolai hallgató esetében – ám, ha a képesítési feltételek a kinevezésben meghatározott időpontig nem teljesülnek, a közalkalmazotti jogviszonyt a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 10. § (1) bekezdése alapján fel kell számolni.

A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet melléklete határozza meg, hogy a munkakör ellátásához szükséges, illetve jogszabályban elismert végzettségek közül melyek lehetnek azok, amelyek a fizetési osztályba sorolás alapját képezik. Tanár esetében a kinevezésben szereplő főiskolai és egyetemi szintű tanári végzettségek közül az egyetemi szintű szolgál a besorolás alapjául. Ugyanez azonban nem alkalmazható tanítói munkakörben, mivel a rendelet melléklete szerint tanítói munkakörben a lehetséges fizetési osztályok: az „F”, a „G”, illetve a „J” lehetnek.

Amennyiben tehát a tanító pl. egyetemi szintű pedagógia szakos végzettséggel rendelkezik, ennek alapján nem sorolható a „H” fizetési osztályba, ugyanakkor a pedagógust a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. § (2) bekezdésének b) pontja alapján százalékos illetménynövekedés illeti meg. Ha azonban ugyanezzel a végzettséggel a pedagógus napközi otthoni foglalkozást tartó pedagógus munkakörben dolgozik, a Kt. 17. § (1) bekezdésének j) pontja alapján, valamint a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet melléklete szerint a pedagógust a „H” fizetési osztályba kell sorolni. A törvény ugyanis kimondja, hogy napközi otthoni és tanulószobai foglalkozáson az iskolatípusnak megfelelő végzettség mellett, szociálpedagógus, pedagógiai szakpszichológus, pedagógia szakos, illetve nevelőtanár szakos végzettség is megfelelő végzettségnek minősül, emellett a rendelet melléklete a napközi otthoni foglalkozást tartó pedagógus munkakörhöz az „F”, „G”, „H”, „I” és „J” fizetési osztályokat rendeli.

Ha a pedagógus szakvizsgával, illetve azzal egyenértékű oklevéllel rendelkezik, a Kt. 17. § (5) bekezdése alapján szakvizsgázott pedagógus munkakörben kell foglalkoztatni, ezáltal a munkakör ellátásához szükséges főiskolai végzettség és szakvizsgával egyenértékű oklevél birtokában a „G” fizetési osztályba, a munkakör ellátásához a Kt. 17., 127–128. §-ában elismert egyetemi szintű végzettséggel és szakvizsgával egyenértékű oklevéllel az „I” fizetési osztályba kell sorolni.

Felmerülhet a kérdés, hogy számít-e a besorolás szempontjából a szakvizsga és az egyetemi szintű végzettség megszerzésének sorrendje. Előfordulhat ugyanis, hogy a főiskolai szintű végzettséggel rendelkező pedagógus szakvizsgával egyenértékű szakirányú továbbképzést követően olyan egyetemi szintű oklevelet szerez, amelyet a Kt. 17. §-a, illetve a 127–128. §-a alapján a munkakör betöltése tekintetében elismert végzettségnek minősül. Ez esetben őt a „G”-ből az „I” fizetési osztályba kell sorolni. A Kt. 127. § (6) bekezdése kimondja, hogy a pedagógus besorolását az elismert, illetve a meglévő végzettségének, képesítésének megfelelően kell elvégezni. Ebből következik, hogy a besorolás alapja az egyetemi szintű végzettség lehet, és mivel a szakvizsga a besorolásnál kötelezően figyelembe veendő, a besorolás nem történhet az utoljára megszerzett végzettség alapján.

Ha a közalkalmazott további szakképesítést szerez, és ezáltal magasabb fizetési osztályba sorolásra válik jogosulttá, a diploma megszerzését követően haladéktalanul át kell őt sorolni. A szakvizsga, illetve szakirányú továbbképzés teljesítésének igazolását követő január hónap 1-jétől kell átsorolni a közalkalmazottat, ha szakirányú továbbképzést követően szakvizsgát tett, vagy azzal egyenértékű oklevelet szerzett.

Közoktatási intézményekben nem pedagógus munkakörökben a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet III. fejezete alapján döntendő el, hogy az egyes foglalkozások mely munkaköri csoportba sorolandók. Így pl. kisegítő munkakörbe kell sorolni a takarítót. A rendelet mellékletének táblázata szerint a kisegítő munkakörhöz az „A”, „B” és „C” fizetési osztályok tartoznak. Ugyan létezik takarító OKJ tanfolyami képzés, amely középszintű szakképesítést ad, ám jogszabály nem ír elő e munkakörre kötelező szakképesítést. Ez esetben a rendelet mellékletének III/9. pontjában foglaltakból kell kiindulni. Eszerint a közalkalmazottat a rendelet mellékletének táblázatában a munkakörre megállapított fizetési osztályok közül abba kell sorolni, amely eszerinti legmagasabb végzettségének megfelel.

Így tehát a 8 általános iskolával rendelkezőt az „A” fizetési osztályba kell sorolni, az alapfokú iskolai végzettségre épülő szakképesítéssel rendelkezőket a „B”, az e szakképesítésre épülő további szakképesítéssel rendelkezők, valamint a középiskolát végzettek a „C” fizetési osztályba sorolandók. Ugyancsak a „C” fizetési osztályba kell besorolni azokat a közalkalmazottakat, akik takarító munkakörben érettségire épülő szakképesítéssel vagy netán ennél magasabb szintű végzettséggel rendelkeznek, mivel a rendelet mellékletének táblázata szerint magasabb fizetési osztályba sorolásra nincs lehetőség.

A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet mellékletének 9–10. pontja gyakorlatilag az összes eshetőségre támpontul szolgál a közoktatásban dolgozók besorolását illetően:

9. Ha jogszabály nem határozza meg a munkakör ellátáshoz szükséges iskolai végzettséget, szakképesítést, szakképzettséget és

a) nincs olyan szakképesítés, amely a munkakör betöltésére jogosít, a munkakör ellátásához legalább olyan iskolai végzettségre, képesítésre van szükség, amelyet a Kjt. 61. §-ának (1) bekezdése a fizetési osztályba soroláshoz előír. Ha e rendelet a munkakörre több fizetési osztályt állapít meg, a közalkalmazottat a legmagasabb iskolai végzettsége, képesítése alapján kell besorolni, a munkakörre megállapított osztályok közül;

b) van olyan szakképesítés, amelyik a munkakör ellátására képesít és

– a közalkalmazott nem rendelkezik azzal, az a) pontban foglaltak szerint,

– a közalkalmazott rendelkezik azzal, a szakképesítése alapján, vagy, ha az kedvezőbb, az a) pontban foglaltak szerint kell besorolni.

9/A. A 9. pontban foglaltakat az I. részben felsorolt valamennyi - a kisegítő munkakört is beleértve - munkakörben alkalmazni kell.

10. Ha e rendelet a munkakörre több fizetési osztályt állapított meg és

a) külön jogszabály intézménytípusonként meghatározza a munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettséget, szakképesítést, szakképzettséget, a közalkalmazottat arra a közoktatási intézménytípusra vonatkozó rendelkezések szerint kell besorolni, amelyikkel közalkalmazotti jogviszonyban áll;

b) külön jogszabály alapján a munkakör több iskolai végzettséggel, képesítéssel ellátható, a közalkalmazottat a munkakör ellátásához szükséges legmagasabb iskolai végzettsége, képesítése alapján kell besorolni;

c) a munkakör a közoktatási törvény 17. §-a, illetőleg 127–128. §-a alapján több iskolai végzettséggel betölthető, a közalkalmazottat a meglévő, a munkakör betöltésére jogosító legmagasabb iskolai végzettsége, szakképesítése alapján kell besorolni.

Szociális területen dolgozók esetében a besorolást az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 3. számú mellékletében foglalt, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekben foglalkoztatottak képesítési előírásai – ezek némelyike 2010. január 1-jétől változott! –, valamint a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében az egyes munkakörökhöz rendelt fizetési osztályok és besorolási előírások alapján kell elvégezni.

Szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban a végrehajtási rendelet a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírások alól időszakos, vagy végleges felmentési lehetőséget is ad. [257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 10–11. §] A képesítési előírások alól felmentett közalkalmazottat a munkakör ellátásához előírt legalacsonyabb végzettség szerint kell besorolni. Pl. általános ápoló munkakör esetén a közalkalmazottat munkaköre ellátásához szükséges szakképesítésének szintje alapján a „B”, „C”, vagy „D” fizetési osztályba kell sorolni. Amennyiben az ápoló nem rendelkezik szakképesítéssel, ennek ellenére a „B” fizetési osztályba sorolandó. A rendelet mellékletének besorolási előírásai szerint „B” fizetési osztályba kell sorolni a szakiskolai végzettséggel rendelkező ápolókat. „C” fizetési osztályba sorolandók az 1975 utáni alapképesítésre épülő első fokú szakosító képzés keretében szerzett szociális otthoni ápolók, valamint mindazok, akik a Nemzeti Alaptanterv szerint alapműveltségi vizsgára épülő szakképesítést szereztek.

A művészeti, közművelődési és közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak esetében az egyes fizetési osztályokba tartozó munkaköröket és elnevezésüket a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Emellett alkalmazni kell az egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételekről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM rendelet előírásait is.

Összefoglalva, a közalkalmazott besorolásának első lépése a munkakör megállapítása, majd a besorolás alapjául szolgáló végzettség, szakképzettség, szakképesítés meghatározása. Ez utóbbinak a figyelembe vehető további szakképesítés megállapítása során is jelentősége van.

Képzettségi szintek

A Kjt. 66. § (5) bekezdése előírja, hogy a további szakképesítések közül azok vehetők figyelembe, amelyek a besorolás alapjául szolgáló szakképzettségnek, illetve szakképesítésnek megfelelő fizetési osztállyal azonos képzettségi szinthez tartozik. A Kjt. 66. § (6) bekezdés szerinti képzettségi szintek és azokhoz tartozó fizetési osztályok a következők:

Nem lehet tehát pl. pedagógus esetében középfokú könyvtáros tanfolyamot további szakképesítésként figyelembe venni.

További szakképesítések után járó illetménynövekedés

A közalkalmazottnak illetménynövekedés jár, amennyiben

1.) a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség mellett a kinevezésében feltüntetett további szakképesítésre, szakképzettségre vagy azzal jogszabályban egyenértékűnek elismert képesítésre is szükség van, vagy

2.) olyan további szakképesítéssel rendelkezik, amely hasznosításának mértéke előre nem határozható meg, ám végrehajtási rendelet előírja annak figyelembevételét,

és azzal a közalkalmazott rendelkezik.

Az illetménynövekedés mértéke egy további szakképesítés esetén legalább 5%, kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 8%. A „H”, „I” vagy „J” fizetési osztályba besorolt közalkalmazott által megszerzett egy további szakképesítés esetén az illetménynövekedés legalább 7%, kettő vagy több további szakképesítés esetén legalább 10%.

Az 1.) esetben az illetménynövekedés feltétele, hogy a közalkalmazott a további szakképesítését munkaidejének legalább 10%-ában hasznosítsa. Pedagógus munkakörben az illetménynövekedés feltételeit a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. §-a tartalmazza. A rendelet (1) bekezdésében foglaltak alapján heti 22 kötelező óraszám esetében heti 2 óra is elegendő ahhoz, hogy a további szakképesítés után a pedagógus illetménynövekedést kapjon. („A pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat a Kjt. 66. §-ának (2) bekezdése alapján az illetménynövekedés akkor illeti meg, ha a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett – a kinevezésében feltüntetett – további szakképzettségét a kötelező óra legalább tíz százalékban hasznosítja. Ha a számítás során az egészszámhoz kapcsolódó töredék szám a két tizedet nem haladja meg, lefelé, egyéb esetben - kéthavi tanítási időkeretre vetítve - a kerekítés általános szabályai szerint kell a tíz százalékot megállapítani.”)

Az illetménynövekedés addig jár, amíg a közalkalmazott a további szakképesítést hasznosítja, illetve amíg olyan munkakörben dolgozik, amely esetében végrehajtási rendelet a hasznosítás mértékétől függetlenül illetménynövekedést ír elő, és a hasznosítás időtartama egy hónapnál nem rövidebb. [Kjt. 66. § (11) bek.] Nem jár tehát illetménynövekedés, ha a közalkalmazott további szakképesítését néhány napig vagy hétig tartó helyettesítés során használja.

A speciálkollégium vagy műveltségterület százalékos illetménynövekedésre jogosít, amennyiben azt a tanító legalább heti két órában pl. 5. vagy 6. évfolyamon szakrendszerű oktatásban hasznosítja.

A közoktatás területén a hasznosítás mértékétől függetlenül illetménynövekedésre jogosító szakképzettségeket munkakörönként, illetve beosztásonként a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. § (2)–(5) bekezdése tartalmazza.

A magasabb vezető, illetve vezető beosztásban dolgozókat a felsőoktatási szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettség alapján – a magasabb fizetési osztályba lépésen túl („F”-ből „G”-be, illetve „H”-ból „I”-be) – hasznosítás mértékétől független illetménynövekedés is megilleti. Ugyanez érvényes a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények magasabb vezetői és vezetői megbízást kapott közalkalmazottaira, a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben pedagógus-munkakörben foglalkoztatottakra, valamint a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények pedagógiai szakértő és pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottaira is.

Így pl. közoktatási vezető szakirányú továbbképzésben szerzett szakképzettsége alapján a beosztott pedagógust is magasabb fizetési osztályba kell sorolni, ám ugyanezért százalékos illetménynövekedés részére nem fizethető.

Ha óvodapedagógus, tanító, illetve tanár két vagy több tantárgy tanítására jogosító diplomát szerzett, csak abban az esetben illeti meg százalékos illetménynövekedés, ha a további szakot a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 14/A. § (1) bekezdésében előírt 10%-ban hasznosítja. Kollégiumi nevelésben, napközis és tanulószobai foglalkozásban a további másik tanítói vagy tanári végzettség alapján ugyanezen kormányrendelet 14/A. § (2) bekezdésének c) pontja alapján a hasznosítás mértékétől függetlenül százalékos illetménynövekedés jár a pedagógusnak. Az illetménynövekedés akár heti egy napközi otthoni nevelésben töltött idő után is jár, amennyiben a közalkalmazott a feladatot legalább egy hónapig ellátja. Amennyiben a feltételek már nem állnak fenn, illetménynövekedés nem fizethető.

Szociális területen az illetménynövekedésre jogosító szak-, illetve szakmai képesítéseket a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 3. számú melléklete tartalmazza az alábbiak szerint:

Munkakör Többletképesítés

gyógypedagógus látás-, hallás-, értelmi- és mozgássérült szakirányú pszicho-pedagógusi végzettség szakgondozó egészségügyi főiskola bármely szakán szerzett végzettség (a védőnői szak kivételével), valamint a gyógypedagógiai asszisztens helyettes szülői tanácsadó, örökbefogadási tanácsadó, gyámi gondozói tanácsadó, hivatásos gyám, eseti gondnok, vagyonkezelő gondnok felsőfokú szociális vagy pedagógus szakképzettség bentlakásos szociális intézményben ápoló, gondozó felsőfokú szociális szakképzettség vagy vezetői, szervezői végzettség vagy egészségügyi felsőfokú szakképzettség alapellátásban szociális gondozó, ápoló, gondozó 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 3. számú mellékletének végén a kiegészítő szabályok között megjelenített egészségügyi szakképesítés a rendelet 2. számú melléklete szerinti bármely munkakör amennyiben a munkáltató kötelezte a közalkalmazottat a további képesítés megszerzésére, és az nem biztosít magasabb fizetési osztályba sorolást; vagy a további szakképesítés hasznosítását a munkáltató foglalkozási feltételként a közalkalmazott kinevezésében (kinevezés-módosításában, átsorolásában) előírja