A határon átnyúló elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos EU tagországi statisztikákban Magyarország jellemzően a tagországok utolsó harmadában szerepel, elmaradva az EU átlagától. Ez ugyanakkor nemcsak abból adódik, hogy a magyar vásárlók bizalmatlanok a külföldi webáruházakkal, elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatosan, hanem inkább az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos általános magatartásunkat tükrözi. A magyar elektronikus kereskedelem nem mutat alapvetően rossz képet. Növekedési rátája messze a legmagasabb bármely más ágazat fejlődéséhez hasonlítva, amit különböző válságok sem tudtak megtörni.
Ha megvizsgáljuk a magyar vállalkozások határon átnyúló elektronikus kereskedelmi tevékenységét, a fentiekhez hasonló képet láthatunk. Ennek okainak vizsgálata azonban már sokkal messzebb vezetne el bennünket, hiszen itt nem lehet egy gyors analízissel az okok természetét feltárni.
Az elektronikus kereskedelem adózásának nagyon kevés belföldi specialitása van. Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos adójogi szabályozás inkább a határon átnyúló ügyleteknél jelenik meg. A szabályozási környezetben az EU-n belüli termékértékesítés, a határon átnyúló szolgáltatás értékesítése jelenik meg speciális szabályozásként. Ezeket egészíti ki a kisértékű áruk importjára vonatkozó szabályozás, mely jellemzően az elektronikus kereskedelem esetén merül fel.

Távértékesítés

A távértékesítés szabályait az áfatörvény 29-31. §-ai szabályozzák. A távértékesítés tárgya kizárólag termék lehet, mely termék nem új közlekedési eszköz, nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, illetve nem jövedéki termék, használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség. További feltétel, hogy az értékesítőnek áfa adóalanynak szükséges lennie, a vásárló pedig nem lehet áfa adóalany, vagy olyan adóalany lehet, akinek a beszerzése után nem kell adót fizetnie (pl. kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végez).

A távértékesítés szabályai alapján amennyiben az értékesítőnek egy naptári évben egy adott tagországba történő értékesítése nem haladja meg összesen a HÉA-irányelvben meghatározott, az adott tagország döntésétől függő 35.000-100.000 € összeghatárt, akkor a letelepedés országában szükséges az adót megfizetni, az adott tagország adókulcsa szerint. Amennyiben átlépi az értékhatárt, akkor az értékesítőnek a másik tagállamba be kell jelentkeznie adóalanyként és az értékhatár feletti értékesítések után a másik tagállamban szükséges az adót megfizetni. A másik tagállamba történő adó megfizetésére az adózó arra az értékesítésére kötelezett legelőször, melynek értékével átlépi az adó nélkül számított értékhatárt.
A tagországok jellemzően a 35.000 € értékhatárt használják a távértékesítés esetében, köztük Magyarország is. A 100.000 € értékhatárt Németország, Luxemburg és Hollandia alkalmazza.

Találhatunk olyan országokat is, melyek a nemzeti valuta átváltása miatt alkalmaznak eltérő összeghatárt (pl. Bulgária, Horvátország, Cseh Köztársaság, Dánia), mely országokban valamivel a 35.000 € felett van így az értékhatár. Egy érdekes kivételt Románia jelenti, ahol az értékhatárt 118.000 lejben határozták meg. A román lej árfolyamának változásával jelenleg 26.000 € körül van a távértékesítés értékhatára. Tehát egy magyar internetes értékesítőnek fontos figyelembe vennie az értékhatárok tagállamonkénti eltérését, nem lehet általánosan kijelenteni a 35.000 €-s értékhatárt.

Az értékesítőnek ugyanakkor nem kötelező megvárnia, hogy egy tagországba történő értékesítése meghaladja a tagországi értékhatárt. Az értékesítő dönthet úgy is, hogy már az első más tagországba történő értékesítésekor adószámot vált ki az adott ország adóhivatalánál és ott fizeti meg az adót (amennyiben a távértékesítésre vonatkozó egyéb előírásoknak megfelel a tevékenysége). Fontos előírás ugyanakkor, hogy aki élt a választás jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.

Czöndör Szabolcs

Cikkünket teljes egészében az augusztusi Kereskedelmi Ellenőrzési Tanácsadóban olvashatják