A magánszálláshelyek – hivatalos elnevezéssel „üzleti célú egyéb szálláshelyek” – hosszú idő óta jelen vannak a szálláshelypiacon a világ szinte valamennyi országában. Magyarországon a hatvanas évek óta „fizetővendéglátás” elnevezéssel, sokáig – lényegében a nyolcvanas évek végéig – csupán az utazási irodák (IBUSZ, Cooptourist, Volántourist stb.) szervezésében – voltak jelen, igazán azonban az utóbbi öt évben gyorsult fel térhódításuk. Ma már a megosztáson alapuló gazdaság, az ún. „sharing economy” gyors terjedésének egyik határozott példája – a személyszállításon kívül – a szálláshely-szolgáltatás, aminek Magyarországon – különösen a külföldi turisták körében – népszerű megjelenési formája az AIRBNB.

A rövid távú lakáskiadás iránti kereslet szinte mindenhol térben és időben néhány nagyvárosi desztinációra – Magyarországon Budapestre, valamint a Balatonra – koncentrálódik.
Külföldi tapasztalatok – elsősorban a HOTREC – szerint lényeges különbségek vannak az egyes országok polgárainak szállásválasztási preferenciáiban. Egyes nagyobb vásárlóerővel rendelkező EU tagországok és az Amerikai Egyesült Államok turistái a magánszállásokkal szemben inkább szállodákban szállnak meg, a kis hotelek mellett az ismert szállodai brandeket és a luxushoteleket választják. Ezzel szemben a brit turisták a magánszállásokat keresik. A magánszálláshelyekről itthon – az igényekhez képest – nem túl bőséges az elérhető információ.
A KSH a magánszállások adatait településekre összesítve éves gyakorisággal gyűjti az önkormányzatoktól, az NTAK egyedileg, a lakást bérbe adóktól elektronikusan és – amennyire tudni lehet – naponta. A KSH éves jelentéseiben beszél erről a körről és Tájékoztatási Adatbázisában település szinten is elérhetővé teszi a kapacitás- és – belföldi, külföldi bontásban – a vendégforgalmi adatokat. Az NTAK a magánszálláshelyekről külön nem szól, sporadikus közleményeiben a magánszállások adatköreiről nem tesz hozzáférhetővé adatokat, információkat.

A pandémia előtti utolsó évek: történelmi csúcsok

2019-ben, vagyis a pandémia előtti „utolsó békeévben”, több mint 44 ezer szállásadó 118 ezer szobával, ezeken 270 ezernél is több férőhellyel állt a belföldi és külföldi vendégek rendelkezésére. A teljes kereskedelmi szálláshelyi flottával összevetve határozott a tendencia, hogy ma már a teljes, közel 220 ezres szobakapacitás több mint fele a magánszálláshelyeken áll rendelkezésre. Ezek fogadják a 41 milliós éjszakás bel- és külföldi vendégforgalom egynegyedét. 
A magánszálláshelyek bevételeiről csak becslésekre lehet hagyatkozni, tekintettel arra, hogy az KSH bevételi adatokat az önkormányzatoktól nem kér, tehát nem gyűjt ilyen adatokat, az NTAK 2019 óta naponta gyűjt ugyan, ám ezek hasznosulásáról egyelőre nem publikál információkat.  Becsléseknél abból lehet kiindulni, hogy a magánszálláshelyek szolgáltatásai a panziókhoz hasonlíthatók leginkább, így feltételezhető, hogy az egy szobára jutó bevételeik sem különböznek oly mértékben, hogy ezek félrevezetnének. Ezek a becslések persze inkább egyfajta felső határt jelenthetnek.

Amíg ma egy átlagos panzió 10 szobával és 25–27 férőhellyel működik, a magánszálláshelyeknél átlagosan kettő és fél szoba és 6–6,5 férőhely található. Igaz, panzióból 1200–1300 van, magánszálláshelyből 44 ezer.  

Azt feltételezve, hogy egy átlagos magánszálláshely a súlyponti régiókban és Budapesten az ottani panziókhoz hasonló hatékonysággal működik, egy-egy szobája átlagosan hasonlóan foglalt és árpolitikája is hasonló, a bevételek felső határa is becsülhető. Egy ilyen eljárás ahhoz az eredményhez vezet, hogy 2019-ben a magánszálláshelyek bevételei meghaladhatták a 300 milliárd forintot.

Érdekes, hogy egy évtized alatt a szállásadók száma alig nőtt, a szobakapacitás valamivel élénkebben, a férőhelyszám átmeneti visszaesés után 2015 óta lendületesebben. Igaz, közben a szabályozás (szállástípusok definíciói, üzemméret-meghatározás, adótörvény stb.) változásai miatt hol a panzió, hol a magánszálláshely üzemeltetése mellett volt érdemes dönteni, akkor is, ha maga a létesítmény nem is változott. 2020 országosan nem hozta a kínálat visszaesését, a szoba- és férőhely-kapacitás még ekkor is gyarapodni tudott, igaz, nem a korábbi mértékben. 2021-ről a KSH-nak még nincs adata.

A belföldi vendégforgalom sem lett a magyar turisztika mentőöve

A pandémia kitörése kezdetén, az a 2020 közepén elhangzott remény, hogy a belföldi forgalom fogja megmenteni az ágazatot, nem vált valósággá, bár kétségtelen, hogy a belföldi kereslet nagyságrendileg kevésbé esett vissza a külföldinél, sőt, a magánszálláshelyek esetében éppen el is érte a 2019. évit. A külföldi forgalom természetesen a drasztikus utazási korlátozások miatt a magánszálláshelyeken is jelentősen, egyötödére csappant.

A magánszálláshelyek vendégforgalmának régiós megoszlása 

A KSH a területi adatok bemutatásánál egyelőre (talán szerencsére) nem követi az MTÜ által alkalmazott „turisztikai térségek” nomenklatúrát, maradt a jól bevált „idegenforgalmi (turisztikai) régiók” elnevezésnél és a települések régiókba sorolásánál. 
Budapesten a magánszálláshelyek térnyerése az utóbbi évtizedben egészen látványos volt, a vendéglátók és szobák száma a tízszeresére, a férőhelyeké hétszeresére nőt. A pandémia 2020-ban csak annyiban szegte kedvét a szállásadóknak, hogy számuk nem nőtt tovább.  
A főváros a legutóbbi időkig a magánszálláshelyek piacán – a kereskedelmi szálláshelyekhez hasonlóan – lényegében csak a külföldi kereslet esetében létezett. A 2019. évi 230 ezer éjszaka a teljes magánszálláshelyi belföldi forgalomnak csak 5 százaléka volt, ennél a főváros lényegesen többet érdemel. A külföldi forgalom ezzel szemben itt is szárnyalt, egészen a járvány beköszöntéig. A több, mint 3 millió éjszaka a 2010. évinek a 24 szerese volt (!), és a 60 százalékot is meghaladta a részesedés az országos magánszálláshelyi forgalomból. A kereskedelmi szálláshelyekkel való összevetés azt mutatja, hogy Budapest részesedése az összes szálláshelyi forgalom esetében 2,4%-ról 24%-ra nőtt!
Budapest hiába növelte belföldi vendégforgalmát hat és félszeresére tíz év alatt, ebbe a versenybe 2019-ben sem tudott beleszólni. Ha a legutóbbi idők roppant hangsúlyos MTÜ reklám- és kampány-erőfeszítései hatásosak lesznek, ezeknek majd – és mindenekelőtt olyan turisztikai attrakció fejlesztések, mint a Liget Projekt (Népművészeti Múzeum, Magyar Zene Háza, Magyar Nemzeti Galéria, Biodróm, a Hauszmann Terv fejlesztései a Várnegyedben, a szálloda fejlesztések) –, 3-4 év múlva lesznek érzékelhető hatásai.

A közvélekedéssel szemben a Balatonnál tíz év óta csökken a magánszálláshelyi kapacitás, ami a vendéglátó kör cserélődésének lehet a következménye. Sokan felhagytak ezzel a tevékenységgel, nem függetlenül attól, hogy az élénkülő keresletet inkább már a minőségi szállodai és panziókínálat elégítette ki. Az sem kizárt, hogy a magánszálláshelyek tulajdonosai fejlesztésekbe kezdtek, és korábbi létesítményeiket panzióvá, esetleg szállodává alakították. Ami a régió belföldi vendégforgalmát illeti, tíz év alatt 24-szeresére, a külföldi hat és félszeresére nőtt. Mindez azt jelenti, hogy foglaltságuk, kihasználtságuk lényegesen gyarapodott, feltételezések szerint nagy valószínűséggel annak következtében, hogy nyitvatartási idejük – a környezeti infrastruktúra fejlesztések, egyéb kapcsolódó turisztikai attrakciók és kulturális vendéglátó szolgáltatások bővülésének köszönhetően – meghosszabbodott. Ezzel a kereskedelmi, mindenekelőtt szállodai beruházások üteme nem tartott lépést a kereslet 2019-ig tartó bővülésével.

Budapest és a Balaton mellett már más térségek is megkezdték a felzárkózást. Két olyan régiója van az országnak, amelyik, ha új valódi súlypont áthelyeződést nem is ért el, az átlagosat meghaladó dinamikájával azt kétségtelenül megtapasztalhatta, hogy részesedése a vendégforgalomból megnőtt. Ez a két régió Észak-Magyarország és a Dél-Alföld volt, elsősorban a belföldi vendégforgalomnak köszönhetően. Ebben a szegmensben a két régió mint jelentős volumenhordozó a Balatont követően a két legelőkelőbb helyen lévő terület volt. 2010-ben még az Észak-Alföld, a Nyugat- és a Dél-Dunántúl is megelőzte őket. A turisztikai régiók közül jelenleg egyedül a Tisza tó fogad kevesebb belföldi vendéget Budapestnél.

Az prognosztizálható, hogy a rövid távú lakáskiadás kínálata a koronavírus-járvány okozta átmeneti visszaesés után majd ismét növekedésnek indul, és a gazdasági fellendülés egyik következményeként növekszik, akár a több lakást üzemeltetők számának gyarapodása révén is.

A szerző turizmus-statisztikai szakértő, a KSH nyugalmazott főosztályvezetője.

dr. Próbáld Ákos