Betegszabadság

A betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára továbbra is ún. betegszabadságot vehet igénybe az arra jogosult munkavállaló.
A munkavállalót – betegsége miatti – keresőképtelensége idejére naptári évenként 15 munkanap betegszabadság illeti meg, amely csak az adott naptári évben vehető igénybe, azaz az adott évben fel nem használt napok nem vihetőek át a következő évre.

Betegszabadságra azok az alkalmazottak jogosultak, akik munkaviszonya a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik, azaz magyar munkaadó részére végeznek belföldön – vagy ideiglenes jelleggel külföldön – munkát. Ideértendők a kormánytisztviselői, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek is.

Nem jogosult betegszabadságra a bedolgozó, egyéni vállalkozó, segítő családtag, társas vállalkozás tagja (kivéve, ha munkaviszony keretében munkát végez), megbízás alapján munkát végző személy, szakmunkástanuló, munkaviszony megszűnése után keresőképtelenné vált személy.

A betegszabadság – ellentétben a táppénzzel – kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár.

A jogszabályi változás a veszélyeztetett terheseket érinti: az e jogcímen történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti keresőképtelenség esetén - amennyiben a keresőképtelenség 2011. április 30-át követően következett be – a munkavállaló a keresőképtelenség kezdetétől nem a Munka Törvénykönyve szerinti 15 nap betegszabadságra, hanem – az ehhez képest alacsonyabb mértékű - táppénzre lesz jogosult.

A betegszabadság alatt folyósított juttatás nem tartozik az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak körébe, ezt a munkáltatónak kell megfizetnie. A betegszabadság idejére a távolléti díj 70%-a jár a munkavállalónak, de ezt az összeget adó- és járulék is terheli.

A betegszabadságra jogosult személy részére a táppénz a betegszabadság lejártát követő naptól jár.

Táppénz

A jogosultság feltételei, az igény érvényesítése

A táppénzre jogosultságnak három alapfeltétele van:
– a fennálló vagy a megbetegedést (keresőképtelenséget) közvetlenül (1–3 nappal) megelőzően fennállott biztosítási jogviszony,
– a keresőképtelen személy pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett,
– az orvos által megállapított és igazolt keresőképtelenség.

A bedolgozók táppénz jogosultságára, tevékenységük sajátos jellegére tekintettel az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak. Eszerint, ha a bedolgozónál a keresőképtelenség első napján feldolgozásra átvett anyag van, táppénz csak az anyag visszaszolgáltatásának napjától jár, kivéve, ha a foglalkoztató igazolja, hogy a keresőképtelenség ideje alatt bedolgozói munkát nem végez.

Ha a magánszemély egyidejűleg fennálló több olyan jogviszonnyal rendelkezik, amelyek biztosítási kötelezettséggel – és így pénzbeli egészségbiztosítási járulék-fizetési kötelezettséggel is – járnak, a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.

Előfordulhat, hogy a táppénzre jogosultság az érintett személy megszűnt biztosítása és a keresőképtelenség bekövetkezésekor fennálló vagy a keresőképtelenség bekövetkezését követően létrejött biztosítása alapján is megállapítható. Ekkor táppénzre csak a fennálló, vagy a keresőképtelenség bekövetkezését követően létrejött biztosítása alapján lesz jogosult.

A törvény meghatároz olyan körülményeket, amelyek fennállása esetén akkor sem folyósítható táppénz, ha az ellátásra való jogosultság feltételei egyébként adottak. E kizáró körülmények olyan eseteket foglalnak össze, amelyek eredményeként a magánszemélynek nincs kereset-kiesése a keresőképtelensége ellenére.

Így nem jár táppénz:

– a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított átlagkeresetre jogosult, vagy
– teljes keresetét megkapja.
(Aki keresetének egy részét kapja meg, annak csak az elmaradt keresete után jár a táppénz.)
– a keresőképtelenség azon időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, mivel munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetveszteség (fizetés nélküli szabadság),
– betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) keresőképtelenség már nem áll fenn,
– a gyermekgondozási segély folyósításának idejére, (ide nem értve a gyermekgondozási segély mellett végzett munka alapján járó táppénz),
– előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartamára,
– saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára.

Választás a különböző pénzbeli egészségbiztosítási ellátások közt

Abban az esetben, ha a beteg ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg többféle egészségbiztosítási, illetve családtámogatási ellátásra lenne jogosult – például táppénzre vagy baleseti táppénzre, vagy terhességi gyermekágyi segélyre, gyedre, gyesre –, akkor csak az egyik – saját választása szerinti – ellátást veheti igénybe.

Ezen ellátások közti választás esetén a választott (új) ellátás iránti kérelmet az újonnan választott ellátásra illetékes – egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervhez (táppénz, tgys, gyed) vagy az államkincstár (gyet, gyes) – szervhez kell benyújtani a folyósítás alatt álló (régi) ellátás beszüntetésére vonatkozó kérelemmel együtt. A választott újabb ellátásra való jogosultságot a biztosított, illetve a szülő által megjelölt naptól kell megállapítani, feltéve, hogy a jogosultság feltételeivel már ekkortól rendelkezik.

A pénzbeli ellátások iránti igényt legfeljebb az igénybejelentés napjától számított hat hónapig lehet visszamenőleg érvényesíteni.

Ha a beszüntetni kért ellátás és a választott új ellátásra más-más szerv illetékes, a régi ellátás beszüntetésére vonatkozó kérelmet az arra illetékes szervhez továbbítja a hatóság.

Például, ha a biztosított részére gyest folyósítanak, majd ismét szül és erre tekintettel terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, és ez utóbbit választja, akkor a kérelmet a munkáltatónál (vagy az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnél), kell benyújtania, az addig folyósított ellátás megszüntetésére vonatkozó kérelemmel együtt.

A választott újabb ellátást a korábban megállapított ellátás folyósításának megszüntetését követő naptól kell folyósítani.

Fontos, hogy 2011. január 1-jétől a választás napjának a biztosított, illetve a szülő által megjelölt napot kell tekinteni, feltéve, hogy a jogosultság feltételeivel már ezen a napon rendelkezik.

A választott újabb ellátás a választás napjára visszamenőlegesen járó összegét a folyósító szerv csökkenti az újabb ellátásra való jogosultság kezdő napjától a korábban megállapított ellátás folyósítása megszüntetésének napjáig kifizetett ellátás nettó összegével.

A táppénz iránti kérelmet a biztosítás fennállása alatt és a biztosítás megszűnése után igényelt táppénz esetén is azonos módon kell előterjeszteni.

Azaz:

– az orvos által igazolt keresőképtelenséget, illetve az ennek idejére vonatkozó táppénz iránti kérelmet a munkáltatónál kell bejelenteni (akár működik a munkaadónál kifizetőhely, akár nem), illetve
– egyéni vállalkozónak pedig a székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnél.

Ha a foglalkoztatónál nem működik kifizetőhely, akkor a munkáltató köteles a kérelem elbírálásához szükséges okmányokat és igazolásokat 5 napon belül a székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnek megküldeni.
Valamennyi érdekelt fél számára fontos, hogy a munkaadó a kérelem beérkezését és az igazolások átvételét (beérkezését) hitelt érdemlő módon köteles igazolni.

Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyból igényel táppénzt, akkor annak a munkáltatónak kell elbírálnia a táppénz iránti kérelmet és folyósítani az ellátást, ahol társadalombiztosítási kifizetőhely működik.

Ha egyidejűleg több társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztatónál van a az érintettnek táppénzre jogosító jogviszonya, akkor annak a kifizetőhelynek kell elbírálnia a táppénz kérelmet, ahol a biztosítási jogviszony előbb kezdődött.

Ha a több biztosítási jogviszony ugyanazon a napon kezdődött, a kérelmet annak a munkáltatónak a kifizetőhelye bírálja el, ahol a beteg szerződése szerinti jövedelme magasabb.

Fontos, hogy mely napot tekinthetjük az igénybejelentés napjának, mivel a táppénzt visszamenőleg hat hónapra lehet kérelmezni, és legkorábban az igénybejelentés napját (kérelem benyújtásának napját) megelőző hatodik hónap első napjától lehet az ellátást megállapítani.

Az igénybejelentés napja:

– ha a kérelmet szóban terjesztették elő, akkor az igénybejelentés napja az a nap, amikor a kérelmet benyújtották, illetve átvették,
– ha a kérelmet postai úton küldi el a beteg, az igénybejelentés napjának a kérelem postára adásának igazolt napját kell tekinteni,
– a foglalkoztató a kérelem beérkezését és az igazolások átvételét (beérkezését) hitelt érdemlő módon köteles igazolni.

Fontos tudni, hogy a táppénz folyósítása kapcsán nem csak a foglalkoztatónak, vagy a folyósítónak ír elő a törvény kötelezettségeket – és adott esetben szankcionál –, hanem az ellátásban részesülő biztosítottnak is.

Az ellátásban részesülő személy köteles minden olyan adatot vagy tényt bejelenteni az egészségbiztosítónak, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén 10 000 Ft-tól 100 000 Ft-ig terjedő összegű – az elkövetett mulasztással arányos – mulasztási bírságot szabhat ki az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv.

A táppénzt utólag kell kifizetni:

– a kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztató által az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervhez megküldött táppénz kérelmeket az azok beérkezését követő naptól számított 30 napon belül az illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv elbírálja, illetve gondoskodik a folyósításról.
– a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató a bérfizetési napon köteles folyósítani a táppénzt.

Lényeges az ellátásra jogosultak számára, hogy ha az ellátásuk kifizetésére nem a fenti határidőkön belül kerül sor, akkor kamatra jogosultak.

Azaz a késedelembe esett egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv kamatot köteles fizetni a táppénzre jogosult részére (nem kell megfizetni a kamatot, ha a kamat összege nem haladja meg az 1000 Ft-ot).

A késedelemre fizetett kamat mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.

A táppénz alapja és összege

A táppénz összegét elsődlegesen az a jövedelem határozza meg, amely után a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésére kötelezett, tekintve, hogy a számítás során a táppénz alapját ezen jövedelem naptári napi átlaga jelenti.

A táppénz mértéke a biztosításban töltött időtől, illetve az esetleges kórházi ápolástól függően a napi átlagkereset 60%-a, illetve 50%-a.

A táppénz alapját az ún. irányadó időszak keresete alapján számítják.

Irányadó időszak a táppénzre jogosultság kezdő napját (az a nap, amikortól a táppénz jár, pl. betegszabadság lejártát követő nap) közvetlenül megelőző naptári év első napjától a táppénzre való jogosultságot megelőző napig tart, ha ezen időszak alatt a biztosítási idő folyamatos. (azaz, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs.)

Fontos, hogy ha a folyamatos biztosítási idő az irányadó időszakban megszakad, a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.

Például a magánszemély munkaviszonya megszűnik az irányadó időszakon belül, majd az ezt követő 31. napon – még mindig az irányadó időszakon belül maradva – ismét munkaviszonyt létesít.

Ekkor ez utóbbi jogviszonyát megelőző jogviszonyát, illetve az az ott elért jövedelmét – annak ellenére, hogy az irányadó időszakba tartozó időtartamba beleesik – nem lehet figyelembe venni az ellátás alapjának számításakor.

A táppénz összegének meghatározásához meg kell állapítani, hogy az igénylő rendelkezik-e legalább 180 naptári napi jövedelemmel. A 180 naptári napi jövedelem megállapítása során kizárólag a rendszeres jövedelmet lehet figyelembe venni.

Ha a táppénz jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári évben a betegnek volt legalább 180 naptári napi jövedelme, akkor a táppénz összegét a táppénz jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelem alapján kell megállapítani.

Nagyon fontos, hogy decemberben kezdődő keresőképtelenség esetén, ha a betegszabadság lejártát követő nap – a táppénz kezdőnapja – már az új évre esik, a táppénz számításánál az új évet megelőző évben (vagyis az az év, amikor a keresőképtelenség kezdődött) elért jövedelmet kell majd figyelembe venni, hiszen a táppénz kezdőnapja az új évre esik.

Ha az érintettnek a táppénz jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző évben nem volt 180 naptári napi jövedelme, akkor a táppénzre való jogosultság kezdő napját megelőző naptól visszafelé –maximum a jogosultság kezdőnapját megelőző naptári év első napjáig – számított 180 naptári napi jövedelemből kell a táppénz összegét kiszámítani.

Sinka Júlia